Amikor az ego elvész

“Amikor az ego elvész, a limit is elvész. Ekkor végtelenné, kedvessé és gyönyörűvé válsz.”
/Yogi Bhajan/

(Az a baj, hogy az átlagemberrel ez csak ritkán fordul elő. Főleg csak akkor, ha szerelmes.)

A tudatos ember szerelme

"…itt, az anyagi világban meg lehet különböztetni kétféle szerelmet: az egoista és a tudatos ember szerelmét. Az egoista szerelme is maga a csoda, mert az ego a szerelemben eltűnik, és csak egy bizonyos idő elteltével tér vissza - ekkor ér véget a szerelem. Az ego szerelme azért ad gyakran szenvedést és önmarcangolást, mert kötődik valakihez vagy valamihez. Ezzel szemben a tudatos ember Szerelme nem kötődik senkihez, semmihez. Még önmagához sem. A tudatos létező Szerelme örök. Örökkön változó, de bármely formát is öltsön, Szerelem marad, gyönyörrel és a Teljesség boldogságának ajándékával.

...

Azért hiszed azt, hogy te a „másikba” vagy szerelmes, mert abban a pillanatban oldódtak fel a korlátaid, amikor őt megláttad. Azért érzel szerelmet a másik iránt, mert jelenléte, kisugárzása, lényének rezgése volt az, amely kinyitotta szíved zárt kapuit. Az a frenetikus élmény, amelyet szerelemnek nevezel, valójában az a gyönyör, amelyet akkor érzel, amikor megéled magad az emberi elméd, az egód korlátai nélkül.

...

…aki megéli a szerelmet, aki tudatosan létezik, az tud csak igazán szeretni! Amikor egy létező tudatossá válik, maga lesz a Szerelem. Ennek hatására az egész világmindenség lüktet majd a szívében, az egész létezést képes befogadni.

...

…igaziból csak a tudatos ember képes a Szerelemre, csak a tudatos ember adhatja teljesen önmagát neked. Mert hát a szerelem feloldódás a másikban, feloldódás magadban."

/A.J. Christian/

A halál is az élet része

"…a halál is az Élet része. Ha félsz a haláltól, félsz az élettől is. Léted az élet és a halál állandó körforgásából áll: minden pillanatban elpusztul, majd újjászületik benned valami. Úgyhogy a halál természetes folyamat. Ha félsz tőle, megakadályozod magadban az életerő áramlását: nem tudsz igazán mélyen aludni – mert félsz, hogy az öntudatlanságból nem lesz felébredés -, és nem tudsz igazán ébren lenni sem – mert a valóban mély élmény, az igaz érzelem is egyfajta halál az egód számára. Nem a halál, a félelmeid veszik el tőled az életed."

/A.J. Christian/

Csak a boldogtalan ember vágyakozik.

"Csak a boldogtalan ember vágyakozik. A boldog ember megéli a vágyat. Mert ő és a vágy egy. A vágy formátlan. Formát csak az ego - és a hiány – ad neki. Azonban a boldogság legfőbb ismérve a változás képessége. A boldogság nem korlátozható, mi több, a határtalanságból születik.

...

A boldog ember nem egyedül él – aki csak egyedül boldog, az a megszokás áldozata. Egy teljes ember örömmel él együtt egy másikkal, épp csak nem vágyik rá, épp csak nem érzi rosszul magát azért, mert nincs senki mellette. Már csak azért sem, mert egy másik ember nem adhat boldogságot neked. Egy másik emberrel megtalálhatod a Boldogságot, de meg nem kaphatod tőle.

...

A boldogságod a te érzésed, benned van, rajtad múlik. Amíg nem találod meg magadban, nem tudod odaadni másnak sem. A szeretet érzékeny kis virág: a feszültség, a szomorúság és az üresség hatására nem tudja kibontani szirmait. Bármennyire is szeretnéd mástól megkapni, amíg a te szívedben nem születik meg az öröm és a szerelem, addig nem tudsz mit megosztani a pároddal."

/A.J. Christian/

Ha mindent megtapasztaltál...

„… ha mindent megtapasztaltál, mit meglehetett, akkor megszűnnek az egoista vágyak, az érzelmi-szellemi kötések – a múlt eloszlik az Élet jelen pillanatában.”
/A.J. Christian/