A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Seneca. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Seneca. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. december 8., kedd

Az emberség ragyogása

"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted - mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed. A szívedhez közelálló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tőled származik, miattad esett meg. Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel közeli kapcsolataidban? Vizsgáld meg inkább, hogy a fekete keserűség képében hozzád érkező indulatok valóban a gyűlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz - mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben. Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál."
/Seneca/

2009. november 25., szerda

A legfőbb jóról

"Mi hát a jó? A tudás. És mi a rossz? A tudatlanság. Aki tud, az az alkalomnak megfelelően elfogad vagy visszautasít bármit. Nem retteg sem ettől, sem attól, ha a lelke elég nagy, akkor legyőzhetetlen... Tudni valamit: művészet — az emberi és az isteni világ megismerésének művészete. Ez a legfőbb jó. Ha birtoklod, az istenek társává emelkedsz... Az út egyenes, hiszen a természet vezet az istenség szintjére. A pénz nem tesz egyenlővé Istennel: Istennek nincs pénze. A bíbor szegélyű tóga sem tesz Istenné: Isten meztelen. Lihegés a hírnévért és a magad mutogatása is eltávolít tőle: az Istent senki sem ismeri. Ha hordszéken cipelteted lomha tested, méginkább istentelen leszel, mert Isten úgy hatalmas, hogy nem kell neki hordszék. De a szépség és az erő sem tehet boldoggá, hiszen egyik sem állja ki az idő próbáját. Tudod-e, mi az, mi mindenek felett a legnagyobb erő? A lélek: a hajlíthatatlan, az alázatos és a nagy lélek. Minek neveznéd, ha nem az emberben vendégeskedő istenségnek? Lelked éppúgy kerülhetett volna egy római lovag testébe, mint egy libertinuséba, vagy egy rabszolgáéba. Mert mit is jelent az, hogy lovag, libertinus és rabszolga? Becsvágyból, méltatlan hencegésből született elnevezések. A földről lehet leginkább az égre emelkedni. Tudd ezt mindig, és ,,formáld magad ekként Istenhez méltónak.” Márpedig Istenhez méltó sem arany, sem ezüst nem tehet: aranyból, ezüstből nem lehet Istent megalkotni."
/Seneca/

2009. augusztus 12., szerda

Ókori bölcsek - Seneca


Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró

Amicos secundae res parant, adversae probant A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat
Auribus frequentius, quam lingua utere
Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet
Bonus iudex damnat improbanda, non odit A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est etiam parum Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri
Dediscit animus sero, quod didicit diu Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is
Homines amplius oculis, quam auribus credunt: longum iter est per praecepta, breve et efficax per exempla Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek: hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a példákon keresztül
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart
Imago animi sermo est
A lélek tükre a beszéd
In eodem prato bos herbam quaerit, canis leporem, ciconia lacertam
Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, a gólya gyíkot
Nullus agenti dies longus est
A tevékeny ember számára egy nap se hosszú
Omnia homini dum vivit speranda sunt
Amíg él az ember, mindent remélnie kell
Omnis ars naturae imitatio est Minden művészet a természet utánzása
Plurimum mali credulitas facit A legtöbb bajt a hiszékenység okozza
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek
Senectus insanabilis morbus est Az öregség gyógyíthatatlan betegség
Silentium videtur confessio A hallgatás felér egy vallomással
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est Az élet nem más, mint utazás a halál felé

És még sok-sok idézet maradt fenn tőle, néhányat kiválogattam:

Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Élni annyi, mint küzdeni.

Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.

Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.

Miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.

Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.

Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,
akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?

Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.

2009. július 31., péntek

Seneca:A boldogságról



"A tetőpontra az jut, aki tudja, minek
örüljön, aki boldogságát nem tette má-
soktól függővé, aki nem nyugtalankodik,
aki bizik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd,
hogy a reményeket s a legédesebb mu-
latságokat hiábavalónak tartom, s ezzel
megfosztalak az élet kínálta gyönyö-
rűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,
hogy sose légy szűkében a vidámságnak,
hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik. Más vigassagok
nem töltik el a szívet valódi örömmel,
csak homlokod ráncát simítják ki futó pil-
lanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly
dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki
képes derüs arccal — ahogy mostani
aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”
megvetni a halált, ajtót nyitni a szegény-
ségnek, elszenvedni a fájdalmakat és
elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen
gondolkozik, boldog, de nem igazán.
Neked másmilyen boldogságot kivánok:
olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer
megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszí-
nen csillog; ami érték, olykor fénytelen,
és a mélyre kell ásni érte. Amiben a so-
kaság élvezetét leli, sivár és illanó gyö-
nyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az
a felszínröl nem látható, és bensődben
derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra
vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned leg-
szebb részét. Még ez alkalmi testet, a
köntöst — bár nélküle semmi nem tör-
ténhetne meg — csupán szükségesnek,
mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket
táplál, illanó örömöket, melyek könnyen
átcsaphatnak szomorúságba, emésztő
bánatba. A gyönyör a fájdalom szaka-
dékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám
megfékezni nehéz azt, mit korábban
jónak hittél. Az igazi jóra kockázat nélkül
vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha
szándékaid becsületesek, cselekedeteid
helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,
és megtagadod a véletlen ajándékait —
akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,
azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út termé-
szete szerint. Inkább a saját természe-
tüknek hódolnak, s mint a folyó árjával
tovaúszó holmik sodródnak egyik partról
a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni
kezd” — mondja Epikurosz.
,,Miért?” — kérded joggal.
Mert senki sem gondolkodik akkor,
amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!"
/Seneca/