Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró
Amicos secundae res parant, adversae probant A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat
Auribus frequentius, quam lingua utere Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet
Bonus iudex damnat improbanda, non odit A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est etiam parum Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri
Dediscit animus sero, quod didicit diu Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is
Homines amplius oculis, quam auribus credunt: longum iter est per praecepta, breve et efficax per exempla Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek: hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a példákon keresztül
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart
Imago animi sermo est A lélek tükre a beszéd
In eodem prato bos herbam quaerit, canis leporem, ciconia lacertam Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, a gólya gyíkot
Nullus agenti dies longus est A tevékeny ember számára egy nap se hosszú
Omnia homini dum vivit speranda sunt Amíg él az ember, mindent remélnie kell
Omnis ars naturae imitatio est Minden művészet a természet utánzása
Plurimum mali credulitas facit A legtöbb bajt a hiszékenység okozza
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek
Senectus insanabilis morbus est Az öregség gyógyíthatatlan betegség
Silentium videtur confessio A hallgatás felér egy vallomással
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est Az élet nem más, mint utazás a halál felé
És még sok-sok idézet maradt fenn tőle, néhányat kiválogattam:
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.
Élni annyi, mint küzdeni.
Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!
A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.
Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.
Miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.
Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.
Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.
Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,
akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?
Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.
