Hiszek magamban

"Hiszek magamban!
Hiszek abban, hogy mindaz, amit megálmodtam az megvalósul.
Hiszek a pozitív gondolkodás erejében és hiszem, hogy nincsenek véletlenek.
Hiszem, hogy minden okkal történik.
Hiszek abban, hogy amit másoknak adok, azt visszakapom az élettől.
Hiszem, hogy az emberek okkal lépnek be az életembe és meggyőződésem, hogy a távozásuknak is oka van.
Hiszem, hogy egy kedves szó, egy mosoly, egy nem várt gesztus, egy apróság szebbé teheti a másik napját. S amiben a legjobban hiszek, az én magam vagyok.
Hiszek a kitartásomban, a meg nem szűnő optimizmusomban, az életkedvemben, abban, hogy bármi történjék is, mindig, minden helyzetből felállok!
Szó szerint, menthetetlenül hiszek magamban."
/ismeretlen szerző/

Tiszteld önmagad!

"Rendkívüli lény vagy: a világmindenség értékes és különleges része. Fontos vagy. Azért jöttél a világra, hogy teremts - úgy, ahogy senki más nem tud, a magad egyedülálló módján. Légy tisztában ezzel, érezd lényed legmélyén is. "

/Shakti Gawain/

Képes vagy rá!

"Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá......ha sötét is van, mindig lesz új reggel... A borús felhők mögött is ott van a Nap, még akkor is, ha néha nehéz észrevenni a kicsiny reménysugarakat...Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tied."

/Jesse Louis Jackson/

Bízó lélek

Szeretem a bízó lelket,
Kit a Sors, ha földre sujta,
Nem adja meg gyáván magát,
Talpra ugrik százszor újra,
Amíg fel nem kiálthatja:
Győztem, Uram!

Az ember kora

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet. "

/ Albert Schweitzer/