A szeretet minden

"Az igazság mindenben jelen van, de a szeretet minden."
/Sri Chinmoy/

A valóság

"... ha szétnézel a világban, megláthatod, hogy a létezés végtelen. Pontosabban nem végtelen, de olyan a szerkezete, amelyet az emberi fogalmak szerint leginkább a végtelen fejez ki. Ebből következik, hogy bármi lehetséges benne - a végtelen azért végtelen, mert határtalan. ... az adott valóságod attól függ, honnan és hogyan nézed. Úgyhogy a világról alkotott képed sosem az igazságot vagy a Valóságot tükrözi, csak téged. ... A Valóságot megtapasztalhatod a saját bőrödön, de az igazságot nem nagyon, mert az mindig nézőpont kérdése. A valóság felfogható és megélhető, de az igazság nem. ...Ha fel mered fogni ezt a valóságot, és nem kapaszkodsz görcsösen mindenféle világképekbe és elvekbe, egyszer csak szabad leszel. Szabad és teremtő."

/A. J. Christian/

Látszólagos ellentmondás

"A fizikai síkra természeténél fogva jellemző a kettősség. Ez azt jelenti, hogy minden egyes igazságnak van egy ugyanolyan és egy ellentétes igazsága. Ez az elképzelés ellentmondásosnak látszhat, s így nehezen fogadjuk be, mert gondolkodásunk általában lineárisan működik. A bal agyfélteke által irányított logikus lényünk csak nehezen képes felfogni ezt a látszólagos ellentmondást. Merítsünk a jobb agyféltekével vezérelt, intuitívabb, holisztikus Énünkből, hogy megértsük a világ teljességét és észrevegyük az ellentétpárokból áradó igazságot."

/Shakti Gawain/

Test, lélek, értelem

"Az emberek alig tudják, mit jelentenek
ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test
érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a jó embernek van meg néhány
roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az
illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,
gondolkodik, ha értelmét teszi próbára
az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,
ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében
igazmondó, cselekedeteiben igazságos.
Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen
él, nem neheztel senkire, és nem tér le
arról az ösvényről, amely az élet céljához,
az igazi boldogsághoz vezet...
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják
a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te
is mindig tartsd kezed ügyében isteni és
emberi tulajdonságaidat. Mindenben —
még a legcsekélyebb dologban is — úgy
járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcso-
latban áll egymással. Mert semmi emberi
dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hi-
vatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg-
fordítva is...
Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Ha követed a józan ész szabályait, ha
buzgón, határozottan, békés lélekkel azt
teszed, amit a pillanat kíván, ha sem
jobbra, sem balra nem téved el tekin-
teted, ha nem nézel maszkok után, és
cselekedeteid összhangban állnak a ter-
mészettel, ha minden szavad a hősi idő-
ket felidéző igazság jegyében születik, ha
semmit sem vársz, és semmitől nem re-
megsz, ha megőrzöd lelked és szellemed
tisztaságát— akkor biztos lehetsz benne,
megtalálod, amire annyira áhítottál: a
boldogságot. Ebben senki meg nem aka-
dályozhat."
/Marcus Aurelius/

Az igazság bennünk van

„Az igazság bennünk van; nem külső

dolgokból merül fel, bármit is hinnél.

Van egy legbelső központ mindőnkben,

ahol az igazság teljességében lakozik;

de fallal és fallal zárja körül a durva hús,

…és a megismerés

inkább az út megnyitásában áll, amelyen

keresztül a bebörtönzött ragyogás kitörhet,

mint a fény behatolásának megteremtésében

valami külsőnek hitt forrásból.”

/R. Browning: Paracelsus/

MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHEN A DISZNÓT? (kínai tanmese)

Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót.
Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.
- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.
- Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? - kérdezte Zeng Shen. - A kisgyerek tudatlan, mindenben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha az anya becsapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.
Azzal leszúrta a disznót.

Ókori bölcsek-Horatius

Horatius Flaccus, Quintus (Kr.e. 65 - Kr. e. 8)

Római költő néhány aforizmája (a nekem leginkább tetszőket sárgával kiemeltem):

Ab ovo Tojástól kezdve

Aurea mediocritas Arany középszer Arany középszer
Aut prodesse volunt aut delectare poetae A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak
Celsae graviore casu decidunt turres Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok
Decipimur specie recti Az igazság látszata megtéveszt bennünket
Dente lupus, cornu taurus petit A farkas foggal, a bika szarvval támad
Desinit in piscem mulier formosa superne A felül szép nő alul halban végződik
Dimidium facti qui bene coepit habet Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek
Exegi monumentum aere perennius Ércnél is maradandóbb művet emeltem én
Fecundi calices quem non fecere disertum? A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá?
Feriunt summos fulgure montes A hegyek legormát sújtja a villám
In medias res A dolog közepébe vágva
In silvan non ligna feras Ne hordj fát az erdőbe
Laudator temporis acti A letűnt idő dicsérője
Mutato nomine de te fabula narratur Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese
Nil admirari Semmin se csodálkozz
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik
Post equitem sedet atra cura A lovas mögött ül a sötét gond
Pulvis et umbra sumus Föld pora s árnya leszünk
Quandoque bonus dormitat Homerus Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is
Sapere aude Merj gondolkozni
Semper avarus eget A fösvény mindig nélkülöz


„Boldog lehet, ki közgondoktól távol él.
Akár a régi emberek"