PÉLDABESZÉD A TANULÁSRÓL (kínai tanmese)

- Hetvenéves vagyok már - mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi Kuangnak. - Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom, s oly sok könyvet szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késő.
- Miért, nem világít a gyertya? - kérdezte Shi Kuang.
A herceg felfortyant.
- Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy tréfálkozzék urával?
- Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak ilyesmit? - tiltakozott Shi Kuang. - Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a jövője fényes lesz, mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a tanulmányokban, az leginkább a delelőjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint sötétben tapogatózni.
A herceg egyetértett vele.