"…itt, az anyagi világban meg lehet különböztetni kétféle szerelmet: az egoista és a tudatos ember szerelmét. Az egoista szerelme is maga a csoda, mert az ego a szerelemben eltűnik, és csak egy bizonyos idő elteltével tér vissza - ekkor ér véget a szerelem. Az ego szerelme azért ad gyakran szenvedést és önmarcangolást, mert kötődik valakihez vagy valamihez. Ezzel szemben a tudatos ember Szerelme nem kötődik senkihez, semmihez. Még önmagához sem. A tudatos létező Szerelme örök. Örökkön változó, de bármely formát is öltsön, Szerelem marad, gyönyörrel és a Teljesség boldogságának ajándékával.
...
Azért hiszed azt, hogy te a „másikba” vagy szerelmes, mert abban a pillanatban oldódtak fel a korlátaid, amikor őt megláttad. Azért érzel szerelmet a másik iránt, mert jelenléte, kisugárzása, lényének rezgése volt az, amely kinyitotta szíved zárt kapuit. Az a frenetikus élmény, amelyet szerelemnek nevezel, valójában az a gyönyör, amelyet akkor érzel, amikor megéled magad az emberi elméd, az egód korlátai nélkül.
...
…aki megéli a szerelmet, aki tudatosan létezik, az tud csak igazán szeretni! Amikor egy létező tudatossá válik, maga lesz a Szerelem. Ennek hatására az egész világmindenség lüktet majd a szívében, az egész létezést képes befogadni.
...
…igaziból csak a tudatos ember képes a Szerelemre, csak a tudatos ember adhatja teljesen önmagát neked. Mert hát a szerelem feloldódás a másikban, feloldódás magadban."
/A.J. Christian/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése