Az emberek, akikkel együtt akarsz lenni

"Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akikkel együtt akarsz lenni, akikkel együtt kell lenned; olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

/Stephen King/

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

A legjobbat add a világnak...

"Az emberek gyakran figyelmetlenek,
következetlenek és énközpontúak,
MÉGIS SZERESD ŐKET.
Ha jót teszel, az emberek vádolni fognak,
hogy önzés és hátsó gondolat motiválja cselekedeteidet,
MÉGIS TÉGY JÓT.
Ha sikeres vagy,
akkor hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel magadnak,
MÉGIS BOLDOGULJ VALAHOGY.
A jó, amit teszel, holnap már feledésbe merül,
MÉGIS TEDD A JÓT.
A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz,
MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT.
Amit fáradságos munkával évek alatt felépítesz,
azt elpusztítják egy éjszaka alatt,
MÉGIS ÉPíTS.
Az embereknek valóban szükségük van segítségre,
azonban támadás érhet, ha segíted őket,
MÉGIS SEGíTS.
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
s ha cserébe arcul csapnak,
AKKOR IS A LEGJOBBAT ADD
A VILÁGNAK, AMID CSAK VAN."
/A Kalkuttai Shishu Bhavan gyermekotthon faláról/

Csak a boldogtalan ember vágyakozik.

"Csak a boldogtalan ember vágyakozik. A boldog ember megéli a vágyat. Mert ő és a vágy egy. A vágy formátlan. Formát csak az ego - és a hiány – ad neki. Azonban a boldogság legfőbb ismérve a változás képessége. A boldogság nem korlátozható, mi több, a határtalanságból születik.

...

A boldog ember nem egyedül él – aki csak egyedül boldog, az a megszokás áldozata. Egy teljes ember örömmel él együtt egy másikkal, épp csak nem vágyik rá, épp csak nem érzi rosszul magát azért, mert nincs senki mellette. Már csak azért sem, mert egy másik ember nem adhat boldogságot neked. Egy másik emberrel megtalálhatod a Boldogságot, de meg nem kaphatod tőle.

...

A boldogságod a te érzésed, benned van, rajtad múlik. Amíg nem találod meg magadban, nem tudod odaadni másnak sem. A szeretet érzékeny kis virág: a feszültség, a szomorúság és az üresség hatására nem tudja kibontani szirmait. Bármennyire is szeretnéd mástól megkapni, amíg a te szívedben nem születik meg az öröm és a szerelem, addig nem tudsz mit megosztani a pároddal."

/A.J. Christian/

Egy tanács

Gyulai Pál: Tanács

Kiket szeretsz s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek:
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved, s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét:
Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh, egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte,
Oszlik gyanú, megenyhül bánat;
Oly hirtelen jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat!

Az emberség ragyogása

"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted - mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed. A szívedhez közelálló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tőled származik, miattad esett meg. Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel közeli kapcsolataidban? Vizsgáld meg inkább, hogy a fekete keserűség képében hozzád érkező indulatok valóban a gyűlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz - mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben. Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál."
/Seneca/

Mi is a szeretet?

"Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár. Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt. Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk."
/Hermann Hesse/

Elengedés

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
/Müller Péter/

A másik ember megértése

"Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés legalább annyira, mint a szeretet elutasítása."
/Tatiosz/

A pillanat, amikor igazán szeretünk

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. "
/Müller Péter/

Az egyetlen érzékelhető pillanat...

"Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit."
/Tatiosz/

Maradj Ember!

"Maradj Ember!
Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.
Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja. Változtasd örömmé mások bánatát, s hitté a reményvesztettséget.
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.
A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. A tudásnak nem tudás a kezdete. A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök.
Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz, de elsősorban maradj ember. "
/Tatiosz/

A szeretet emeli trónjára az embert!

"Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.
Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.
A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.
Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.
Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz."
/Tatiosz/

A szem vak...

"Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."
/Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg/

Nem az a fontos...

"Uram, te tudod,
Nem az a fontos, hogy engem szeressenek.
Hanem, hogy én szeressek.
Nem az a fontos, hogy engem megértsenek,
hanem, hogy én megértsek."
/Assisi Szent Ferenc/

Nincs öröm nehézségek nélkül

"Nincs öröm nehézségek nélkül. Ha nem lenne halál, hogyan tudnánk értékelni az életet? Ha nincs gyűlölet, tudnánk, hogy a végső cél a szeretet? … Ezekben a percekben vagy kitartasz a negativitás mellett és vádaskodsz, vagy a gyógyulást választod, és megmaradsz a szeretetben." /Elisbeth Kübler-Ross/

Szeretet minden és mindenki iránt

"Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség,
mely mohón válogat ehető és nem ehető között.
Hanem mint a fény egykedvűen kiárad minden előtte levőre."
/Weörös Sándor/

Tükörképünk

"...igazán nem látjuk egymást!
Igazán nem látom a gyermekemet, és ő sem lát engem.
Igazán nem látom a feleségemet, csak igen ritkán, s ő is csak akkor, ha nagyon-nagyon szeret.
Akkor lát.
Akkor nem csak az "öltözékemet" és a vonásaimat látja, nem a fiatalságomat, a "zilált hajamat és öregségemet" - hanem engem.
Ha valaki csak a külső képemet nézi, és csak annyit lát belőlem, amennyit egy hullamosó is lát - az nem tudja, ki vagyok.
Ha a tükörbe nézek, lelkem mélyén én is tudom, hogy nem az Igazi Önmagamat látom.
Nincs ember, aki a saját tükörképét önmagával azonosnak tartaná.
Legfeljebb úgy érzi, hasonlít rá.
"Ez nem én vagyok!" Nem ez az első reakciónk? Nők ki is mondják néha. Később csak azért halványodik el bennünk ez a gondolat, mert hozzászokunk a látványhoz.
Így is, ha változás van az arcunkon, hirtelen fogyás, elhízás vagy nagy szenvedés nyoma, a döbbenet és idegenségérzet újra visszatér.
"Úristen, hogy nézek ki!"
Egyébként megszokjuk, hogy ha ez az alak jelenik meg a tükörben, az "én vagyok".
Ilyennek látszunk "kívülről". Tudjuk. Ilyennek látnak mások, az emberek, a külvilág, mindazok, akik nem ismernek, s főleg nem szeretnek igazán.
De én nem ez vagyok!
Az ember azért riad meg nemcsak a tükörképétől, de még a legjobb fényképétől is, mert tudja, hogy ez nem ő.
- Ő ennél sokkal szebb és nemesebb.
És kortalan.
Úgy is mondhatnám: örök fiatal.
Nem azért, mert fiatalkorában még kívánatos - hanem mert fiatalon, frissen kibomolva hasonlít a legjobban az ember külső képe a belsejéhez, akkor igazán az, AKI.
Ahogy egy rózsa is csak teljesen kibomolva igazán rózsa.
A bimbó még nem az, csak készül a rózsaságra, színezi, növeli, kitárja magát - onnantól kezdve pedig, hogy megélte lényének teljességét csak fonnyad, hervad, színét veszti és kopaszodik.
Vagyis mindenki csakis a csúcson igazán az, aki.
S bár minden kornak van szépsége; tavasznak, ősznek, és a rideg télnek is - mégis van egy pillanat, amikor a külső leginkább tükrözi a belsőt. forma a tartalmat - és ez az ifjúságunk.
Ezért az Örök Ifjúság nemcsak beteges hiúságunknak és mohó életszomjunknak, hanem a benső lélekigazságnak is a nagy szava.
Persze vannak, akik öregen a "legszebbek". Ekkor hasonlítanak legjobban benső magukra. De ezek az öregek belül nagyon fiatalok. Valahogy - rejtélyes okból - ott maradt a szemükben vagy a szívükben az ifjúság.
De még ekkor is csak "hasonlítanak" magukra. Amikor a csúcson vagyunk, teljesen kibomolva, amikor egy-egy életszerepünket leginkább tükrözi a külsőnk - akkor is csak hasonlítunk magunkra.
Érted, mit akarok mondani?
Hogy amikor valaki szebbnek, jobbnak, értelmesebbnek akarja látni magát, nem "idealizál", hanem szomorúan, riadtan, vagy éppen kétségbeesett, konok önámítással, de megpillantja, hogy nem sikerült azzá lenni, mint Aki - valójában.
Igazi arcunk szemmel nem látható.
Csak szívvel - néha."
/Müller Péter/

A hősök olyan emberek...

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
/Paulo Coelho/

Lélekközeli pillanatok

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
/Müller Péter/