Publius Vergilius Maro (Andes, Mantua közelében, i. e. 70. október 15. – Brundisium, ma Brindisi, i. e. 19. szeptember 21.) A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert.
Animus meminisse horret Lelkem visszariad az emlékezéstől
Carpent tua poma nepotes Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni
Fama volat Szárnnyal jár a Hír
Fugit irreparabile tempus Visszahozhatatlanul rohan az idő
Furor arma ministrat A fegyvereket a téboly irányítja
Omnia vincit amor et nos cedamus amori Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki
Sic itur ad astra Így jutunk a csillagokhoz
Sub noctem cura recursat Éjjel a gond visszatér
Mélyebb az együttérzés, ha ismerős a fájdalom.
Azok hódítanak, akik elhiszik, hogy képesek rá.
Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!
Szerelem! Gátat ki emelhet elébed?
Merni tudó szíveké a világ.
"Gyöngeségünk a test gonoszságában lakik, és azokban a földi részekben, amelyeket elemészt a halál. Maga a test nem gonosz, de benne van a gonoszság. Ez okozza a félelmet és a vágyat, a bánatot és az örömet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése