Az embert készen várják az utak

"...az embert készen várják az utak, mindenkinek azt kell bejárnia, amelyik elébe tárul, sorról sorra érintenie kell az állomásokat, tehát mindenkinek megvan a maga megszabott ideje, sem korán, sem későn nem érkezhetünk sehová. Ahogy egyetlen lélegzettel sem vehetünk többet vagy kevesebbet, mint amennyit életünk tartama megszab."

/Kodolányi János: Az égő csipkebokor/

Alkalmasnak kell lenni a szeretetre

"A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra. Mindkettőre. Csak az egyik nem elég. Tanítsd meg magad szeretni! Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még."
/Müller Péter/

A szabad ember alapelve

"A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik ember akaratát megértve őt élni hagyni: ez a szabad ember alapelve."
/Rudolf Steiner/

Életed igazi kezdete

"Az életed azon a napon kezdődik, amikor tudatára ébredsz, hogy ki vagy. Attól a naptól kezdve azzá akarsz fejlődni, akinek lenned kellene. Ha már azzá fejlődtél, akinek lenned kellene, attól kezdve jogod van túláradni, megosztani magad másokkal. Először is lennie kell egy pohárnak. Azután a poharat meg kell tölteni. Végül, ha megtelt, kicsordulhat. Ezt a három állapotot ismerjük." /Yogi Bhajan/ 

Szembenézés a lelkünkkel

"Lehetetlen fájdalom nélkül eljutni a tudatosságig. Az emberek bármit megtesznek, a legabszurdabb dolgokat is, hogy elkerüljék a saját lelkükkel való szembenézést. Nem attól világosodik meg valaki, hogy fénylő figurákat képzel el, hanem attól, hogy szembenéz az árnyékkal."
/ C.G. Jung/

Amikor az ego elvész

“Amikor az ego elvész, a limit is elvész. Ekkor végtelenné, kedvessé és gyönyörűvé válsz.”
/Yogi Bhajan/

(Az a baj, hogy az átlagemberrel ez csak ritkán fordul elő. Főleg csak akkor, ha szerelmes.)

A sors

"Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban."

/Irwin Shaw/

A féltékenység természete

Ma találkoztam egy hölggyel, akiről a következő idézet jutott az eszembe:

"A féltékenység (...) a világ legreménytelenebb börtöncellája. Ebbe a cellába ugyanis a fogvatartott saját magát zárja el. Nem erővel kényszerítették be. Saját maga lépte át a küszöböt, fordította rá belülről a kulcsot, majd dobta ki a rácsok résein. A fogvatartottnak persze csak el kell határoznia, hogy szabadulni akar, és máris szabadulhat. A börtöncella ugyanis a lelkében létezik. Ezt a döntést azonban képtelen meghozni. A lelke olyanra van keményedve, mint egy kőfal. Éppen ez a féltékenység természete."

/Murakami Haruki/

Ugródeszka a léleknek

"Intenzív szerelem, esetleg csalódás, a nagy öröm vagy a gyötrődés az ösztön magasabb tudatállapotba való átalakulásának csodájához vezethet. Egy nem felvilágosodott embernek, aki az élvezeteknek él, megpróbálva elkerülni a szenvedést, nem csak erről az útról kell előbb utóbb visszafordulnia, de meg kell változtatnia gondolatbeli hozzáállását is. Ahogy ébred az ember, észreveszi, hogy élményeinek intenzitása mindaddig növekszik, amíg megtanulja, hogy a szent hegyre nem vezet más út, mint az igyekezet és törekvés. A férfi és nő között kialakuló gyöngéd emberi szeretet  - különösen, ha már az önző vágyak fölé emelkedett - olyan ugródeszka lehet a lélek számára, mely a világi dolgoktól a lelki dolgokhoz, a földről a mennybe emelheti a lelket." 

/Grace Cooke/

Légy őszinte, és tiszta

"Légy őszinte gondolataidban,
Légy tiszta érzéseidben,
S nem kell futnod a boldogság után,
A boldogság fog futni utánad."
/Sri Chinmoy/

Szeretetre méltó vagy

"Semmit sem cselekedtél a múltban, ami méltatlanná tenne a szeretetre. Semmit sem kell tenned azért, hogy szeretetre méltó légy. E pillanatban nemcsak szeretetre méltó vagy, hanem maga a szeretet. A felszínre kell hozzuk félelmeinket és sötét gondolatainkat, hogy láthassuk, mennyire alaptalanok. Csak ekkor tudjuk őket elengedni."

/Victor Hugo/

Ne higgy vakon

"Ne higgy vakon abban, amit mondanak. Ne azért hidd a szavaimat, mert más meggyőzött felőlük. Ne higgy mindent, amit másoktól látsz, hallasz vagy olvasol, legyen szó nagy tekintélyű személyről, vezetőről vagy vallásos szövegről. Ne csak az ésszerűségre, sem pedig az elmélkedésre alapozz. Ne hagyd figyelmen kívül saját hatalmadat és ne kövess vakon másokat. Ez az út csak illúziókhoz vezet téged. Találd meg te saját magad, ami az igaz, ami a valóság."

/Buddha/

Ha tökéletes harmóniában élünk a természettel

"Tagadhatatlan igazság: amíg tökéletes harmóniában élünk a természettel, amíg lelkünk és a világegyetem megbonthatatlan egész, amíg érezzük és tudjuk, egyek vagyunk mindennel, tapasztalni fogjuk, hogy környezetünk dolgai – mint például a szél, a hullámok – és a körülmények azon lesznek, hogy a kedvünkben járjanak. (...) Ne feledjük, belső lényegünk semmiben sem különbözik a természet, a világ és a világegyetem közös alapjától, a felsőbb éntől. Ha énünk összhangban rezeg vele és testünk az egész világ, mindenütt, életünk minden pillanatában láthatatlan segítő kezek egyengetik utunkat."
/Swami Rama Tirtha/

A szívről

"De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted: elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív."
/Márai Sándor: A szívről/

Minden ami létezik – én vagyok!

"És ha szeretteimet keresem, tudatom fénycsóváját a bensőmbe irányítom. Hiszen minden és mindenki bennem él!
Az önnönvaló, amely egyben minden élőlény, tehát az én önnönvalóm is, nem ismer határokat, így az egész világegyetem bennem létezik, és önvalóm az egész világegyetemet betölti.
Minden ami létezik – én vagyok!
Mindenben, amit szeretek, magamat szeretem, hiszen csak arról hisszük, hogy nem szeretjük, amit még nem ismertünk fel önmagunkban!"
/Goethe/