A szeretet minden

"Az igazság mindenben jelen van, de a szeretet minden."
/Sri Chinmoy/

Ima

"Segíts felismernem, hogy a nap eseményein keresztül fogsz beszélni hozzám. Dolgokon keresztül, embereken keresztül, az egész teremtésen keresztül. Áldj meg füllel, szemmel és szívvel, hogy érzékelhesselek, bármilyen vastag fátyol borítja is jelenlétedet. Áldj meg belső látással, hogy átlássak a külsőn, s meglássam a belső igazságot. Áldj meg a megkülönböztetés szellemével."

/Sir Jacob Astley/

Fogd fel a dolgokat!

"Ne vess el semmit, amíg nem értetted meg,
ne fogadj el semmit, amíg nem értetted meg."
(Rudolf Steiner)

Különlegesek és nélkülözhetetlenek vagyunk

"Saját hozzájárulásunk az univerzum értékeihez nélkülözhetetlen. Egyik életfeladatunk emlékeznünk saját egyedülálló mivoltunkra. Senki más nem tudja pontosan azt adni a világnak, amit mi tudunk. Bármilyen aprónak is érezzük saját hozzájárulásunkat, biztosíthatlak, hogy mélyreható következményei lesznek, amikor pontosan odakerül, ahová kerülnie kell. Akár gyermekek felneveléséről, agysebészeti hivatásról, vagy mezők felszántásáról van szó, elengedhetetlen, hogy megtaláljuk saját hivatásunkat, és nagy megbecsüléssel elfoglaljuk azt. Felelősséggel tartozunk azért, hogy megosszuk másokkal azt, akik vagyunk, megosszuk másokkal az üzenetet, melyet a földre hoztunk, és a bölcsességet, mely a sajátunk, egyedül a sajátunk."

/Brenda Davies/

A szeretet az élet végösszege

"A végtelen szeretet páratlan hatalom fegyvere. Az élet végösszege. A bátrak tulajdonsága, tulajdonképpen egyetlen jellemvonása. A gyávák számára el nem érhető. Nem merev vagy élettelen dogma, hanem élő és életadó erő. A szív különleges sajátossága."

/Gandhi/

A szellemünk örök életű

„Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít." 

/Goethe/

Az igazi hazád

"Az igazi hazád az itt és most van. Nem korlátozza le az idő, a tér, a nemzetiség vagy a faj. Az igazi hazád nem egy elvont fogalom, hanem valami amit minden pillanatban megérinthetsz és megélhetsz. Ebben a pillanatban, tudatossággal és koncentrálással megtalálhatod az igazi hazádat tested és elméd teljes kikapcsolódásában. Ezt senki nem veheti el tőled. Elfoglalhatják az országod, börtönbe vethetnek, de nem vehetik el tőled az igazi hazádat és a szabadságodat."

/Thich Nhat Hanh/

Lélekvándorlás

"Ha meghalunk, én úgy hiszem,
Lelkünk a földre vissza száll,
Húsból új álruhát veszen,
Más anya hoz világra már.
Erősebb izmok, élesebb ész:
A régi lélek új útra kész."
/John Masefield/

Az élet igazi csodái

"A hegyek, a folyók, az erdők, a virágok, a szeretett személy - ezek az élet igazi csodái. De ha megengedjük magunknak, hogy elvesszünk a múlt szenvedéseiben vagy a jövő miatt érzett félelmekben és aggodalmakban, nem leszünk képesek itt és most észrevenni ezeket a csodákat."

 /Thich Nhat Hanh/

Az ember a természet és Isten dialógusa

„Bizonyos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a Földön, és még ezerszer visszatérek. Az ember a természet és Isten dialógusa. Más égitesteken ez a dialógus nyilván más szinten folyik. Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret. Ha az megvan, a többi magától is megvalósul."
/Goethe/

Lélektársak

"Mindnyájan számon tartunk valakit, aki a szemünkben különleges embernek tetszik. Gyakran két-három, sőt négy ilyen személy is akad az életünkben, esetleg más-más nemzedék tagjai is lehetnek. Az idő óceánján, a mennyei dimenziók mélységein utaznak keresztül, hogy újra találkozzanak velünk. Odaátról érkeznek: a mennyországból. Más külsővel lépnek elénk, de a szívünk felismeri őket. A szívünk már átölelte őket Egyiptom holdfényes sivatagjaiban,  Mongólia ősi pusztáin. Együtt lovagoltunk elfeledett hadurak seregében, együtt éltünk az ősemberek barlangjaiban. Az idők végtelenségéig össze vagyunk kötve velük, sohasem hagyjuk el egymást."

/Brian Weiss/

Az emberi lélek örök körforgása

„Az emberi lélek
tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennybe megy föl,
s lekényszerül
megint a földre,
örök utas."

/Goethe: Szellemek éneke a vizek fölött/

Mi a magány?

“Mit is jelent vajon az a fogalom, hogy magány? Nyilván ezerféleképpen nekifuthatunk a meghatározásnak, és sok megfogalmazás lehet hiteles. Én a magányt úgy definiálnám, mint egy olyan átható élményt, amikor azt hiszem, nincs, aki átérezze az érzéseimet; nincs, aki igazán lássa és tükrözze a személyemet; nincs, aki kielégítse az igényeimet; nincs, aki készen álljon a saját világképét akár félretenni, hogy kibontakozhasson az enyém; és nincs, aki mindeközben meleg érzelmekkel elfogadja a puszta lényemet. Nincs olyan, akinek fontos vagyok. Pontosabban: én nem hiszek benne, hogy van. Ha az orrom előtt áll, ha kitart mellettem, ha mindent megtesz, én akkor sem tudok bízni benne, és figyelem, mikor árulja el az igazi szándékait. Azt hiszem, ez a magány.”

/ Dr. Bánki György/

Az emberi szív

"Az emberi szív több, mint puszta szerv....Nincs még egy olyan szervünk, amit ennyire összekapcsolnánk emberi mivoltunkkal, moralitásunkkal, és amivel ennyire azonosítanánk magunkat. Sejthető tehát, hogy a szív egy titok, egy misztérium, ami a szeretetről szól, és ami saját legbensőbb önmagunkhoz, valódi Énünkhöz, halhatatlan szellemünkhöz visz közelebb. A szív gyermeki nyíltsággal fordul a világ felé jót és rosszat egyaránt magába fogadva, de mindent jóvá alakítva áraszt vissza a világba - még a szándékos rosszakaratra is viszonzásvárás nélküli szeretettel válaszol. Nem áll bosszút, nem üt vissza, nem kényszerít, nem menekül el, hanem minden helyzetben megtalálja a legmorálisabb megoldást. Így képes átalakítani a környezetében lévő rosszat, és minden ellentétet feloldani."

/Casparus Kiadó munkatársai/

A felnövekvő generáció saját felfogóképességét fejlesszük

"Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (...) A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk."

/Rudolf Steiner/