Az Én

„A mindent tudó Én soha sem született és meghalni sem fog. Az Én - okon és okozaton túl - örök és időtlen. Amikor a test meghal, az Én nem hal meg. Ha a gyilkos azt hiszi, hogy ölhet, és az áldozat azt hiszi, hogy őt meg lehet ölni, egyikük sem ismeri az igazságot. Az örök Én nem öl és soha meg nem ölhető."

/Upanishadok, i.e.800/

Hitetlenség

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén...

Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.

Ekkor még nem tudta, milyen fát választott.

Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.

Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.

Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.

Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.

„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!" - gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:

„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!"

A előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.

Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:

„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!"

Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta... minden eltűnt.

„Tudtam." - mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén...
(Anthony de Mello: Szárnyalás)

Az embert akarata ellen rávenni valamire

"Az embert bizonyos körülmények között rá lehet venni arra, hogy lemondjon annak a végrehajtásáról, amit akar. De hogy hagyja előírni magának azt, amit tennie kell, vagyis hogy akarja azt, amit nem ő, hanem másvalaki tart helyesnek, erre csak úgy lehet rávenni, ha nem tekinti magát szabadnak."

"Szabad lény az, aki akarhatja azt, amit ő maga helyesnek tart. Aki mást tesz, mint amit akar, azt olyan motívumok késztetik cselekvésre, amelyek nem tőle származnak. Az ilyen ember nem szabadon cselekszik. - Tetszésünk szerint akarni azt, amit helyesnek vagy nem helyesnek tartunk tehát azt jelentené, hogy tetszésünk szerint lehetünk szabadok vagy nem szabadok. Ez természetesen éppolyan képtelenség, mint ha a szabadságot abban a képességben látnánk, hogy megtehetjük azt, amit akarnunk kell."

/Rudolf Steiner/

Hagyd, hogy odaadja kincsét a világ...

Hagyd

Csak hagyd, hogy szép legyen,
hogy odaadja kincsét a világ...
hogy el tudjon futni, ami futni akar,
és rád találjon, ami téged takar.
Ami alatt megbújhatsz,
ha oltalmat szeretnél,
és amitől erőssé válsz,
mert élni születtél.
Élni, és nemcsak lenni...
szegényen is gazdagként menni.
Nem várni a pillanatot,
de reményt kelteni...
hogy aminek el kell jönni,
az nem fog összetörni.
Tudni, hogy fogod valakinek a kezét,
és nem feltétel soha a közellét.
A távol ugyanúgy lehet közel,
ha a lelked egy másik lelket átölel.
A világ nem arról szól,
hogy mi a tulajdonod,
hanem arról, hogy ott vagy otthon benne,
ahol tán nincs is vagyonod.
Ahol egyetlen kincsed a lelked,
mert lehet bármid...
de mindig az igazi érzés a legszebb.

/ Léria Dipán alias Lénárth Mária /