A valóság

"... ha szétnézel a világban, megláthatod, hogy a létezés végtelen. Pontosabban nem végtelen, de olyan a szerkezete, amelyet az emberi fogalmak szerint leginkább a végtelen fejez ki. Ebből következik, hogy bármi lehetséges benne - a végtelen azért végtelen, mert határtalan. ... az adott valóságod attól függ, honnan és hogyan nézed. Úgyhogy a világról alkotott képed sosem az igazságot vagy a Valóságot tükrözi, csak téged. ... A Valóságot megtapasztalhatod a saját bőrödön, de az igazságot nem nagyon, mert az mindig nézőpont kérdése. A valóság felfogható és megélhető, de az igazság nem. ...Ha fel mered fogni ezt a valóságot, és nem kapaszkodsz görcsösen mindenféle világképekbe és elvekbe, egyszer csak szabad leszel. Szabad és teremtő."

/A. J. Christian/

A hazugság

"...a társadalom léte alapvetően a hazugságra épül. Egyfajta kölcsönös hazugságra. Érdekes, a legtöbb ember tud róla, hogy hazudik, tudja, hogy hazudik neki a rádió, a tévé, az újság, tudja, hogy a valóságot nem kaphatja meg a többi embertől, mégsem problémázik rajta. Elfogadja. Ha pedig néha mégis eszébe jut, akkor ő is elkezd hazudni.'

/A.J. Christian/

A barátság igazi dicsősége

"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé nyújtott kéz,
nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem
a lelki - szellemi megvilágosodás,amelyben részed lehet, amikor
rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!"
/Ralph Waldo Emerson/

Emberek...

„Emberek, akiknek az élete egyszer érintette egymást, kell, hogy új formát találjanak kapcsolatuknak, ha ők maguk különböző irányba haladnak is. És jelenlegi egyetértésük része lesz új életüknek is. 

Senki nem birtokolhat egy másik embert. Ha együtt vagyunk, birtokosai vagyunk saját magunknak, a természetnek és az időnek.”

/Liv Ullmann/

Csak az a fontos, hogy éber legyél...

"Csak az a fontos, hogy éber legyél,
mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra,

és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent

megtanulsz, amire szükséged lesz
a következő lépéshez."
(Paulo Coelho)

Ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgokra

"Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a
dolgokra?"

/Stephanie Dowrick/

Ha nem vagy rabja többé a szenvedélyeidnek

„Az a lélek, amely nem rabja többé szen­vedélyeinek, fölébe emelkedik ezeknek a hatásoknak. A bölcs uralkodik a csillagjain!”

/Aquinói Szent Tamás/

A kozmikus igazságtétel törvénye

"Minden akció – a legkisebb gondolatrezdülés is – következményekkel jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümöl­csét, legyen az akár édes, akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza hozzánk, mint az el­hajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. "

/Kun Ákos/

Látszólagos ellentmondás

"A fizikai síkra természeténél fogva jellemző a kettősség. Ez azt jelenti, hogy minden egyes igazságnak van egy ugyanolyan és egy ellentétes igazsága. Ez az elképzelés ellentmondásosnak látszhat, s így nehezen fogadjuk be, mert gondolkodásunk általában lineárisan működik. A bal agyfélteke által irányított logikus lényünk csak nehezen képes felfogni ezt a látszólagos ellentmondást. Merítsünk a jobb agyféltekével vezérelt, intuitívabb, holisztikus Énünkből, hogy megértsük a világ teljességét és észrevegyük az ellentétpárokból áradó igazságot."

/Shakti Gawain/

Tanács

Túróczy Zoltán:

Tanács

Ma még Tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
Mert jön egy nap, talán nemsokára
S kihull kezedből minden földi kincs.
És nem lesz tied többé semmi sem.
Tollad, virágos párnád másra vár,
Mit maga köré épített egy élet,
Nem lesz több mint összeomló kártyavár.
Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
Harmatként hulljon szerető szavad,
Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
És soha többé szóra nem fakad.
Ma kezed még erős, a lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
Óh, most segíts, ha teheted!
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg többé soha már.
De ma még Tied körülötted minden,
És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
S kihull kezedből minden földi kincs.
Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
Veled marad, s örökre elkísér...

Keresd meg a humort az életben

"A világegyetemnek igen jó humorérzéke van, ha hajlandó vagy azt észrevenni. Amint úgy tekintesz az életedre mint utazásra, amely egy különleges rendeltetésű rendszert bontakoztat ki előtted, meglátod benne a világmindenség kezét, ahogy tréfálkozva, játékosan, sőt csínytevően irányítja azt. Az események egybeesnek, vagy egymás mellé sorakoznak, vagy ironikus fordulatot vesznek, csak nyitottnak kell lenned, hogy ezt észrevedd. "

/Shakti Gawain/

Test, lélek, elme

"Mikor érezted utoljára lelked megnyilvánulását? Mikor sírtál utoljára örömödben? Mikor írtál verset? Mikor szereztél zenét? Mikor táncoltál az esőben, sütöttél lepényt, festettél tájképet? Mikor raktál össze valamit, ami összetört? Mikor csókoltál meg egy gyermeket, szorítottál az arcodhoz egy kismacskát? Mikor másztál meg egy hegyet, úsztál meztelenül, sétáltál naplementében? Mikor játszottál harmonikán, beszélgettél hajnalig, szeretkeztél órákon keresztül a tengerparton vagy az erdőben? Mikor egyesültél a természettel, és mikor kutattad Istent?

Mikor történt meg utoljára, hogy egyedül ültél a csendben, és léted legmélyebb zugát kutattad? Mikor köszöntél oda utoljára a lelkednek?

Ha egyoldalú lényként élsz, mélyen belefeledkezel tested gondjaiba. Pénz, szex, hatalom, birtoklás. Fizikai ingerek és kielégítésük. Biztonság, hírnév, anyagi nyereség.

Ha kétoldalú lényként élsz, kiterjeszted érdeklődésedet az elme dolgaira is. Társaság, alkotás, új ötletek izgalma, friss elképzelések, új célok kitűzése, kihívások, személyes fejlődés.

Amikor háromlényegű lényként élsz, végre egyensúlyba kerülsz önmagaddal. A lélek dolgaival is foglalkozol: spirituális azonosság, életcél, Istenhez való viszony, lelki fejlődés, végső cél."

/Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II./

A szenvedély

"Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt."

/Született feleségek/

Karma

"Mivel életed maga a teremtés, minden pillanatoddal olyan hullámokat gerjesztesz, amelyek visszahatnak rád. Ez ellen semmit sem tehetsz, de magadat megváltoztathatod: ha feloldod a falaidat, ha leengeded a lelked körül feszülő páncélokat, cselekedeteid hatása nem csapódik bele az életedbe, hanem lágyan, mint a tavaszi szellő, átsiklik rajtad – a karma hatását feloldani nem tudod, de önmagad feloldhatod.

…

Úgyhogy a karmádat nem te kapod. Te teremted. A karma mint törvény tőled függetlenül létezik, de hogy miképpen alakul, az csak tőled függ.

…

Minél tudatosabb vagy, annál kevesebb pillanatnak állsz ellen, annál többet fogsz élni és teremteni, ám annál kevesebb öntudatlanul visszacsapó hatást – karmát – hozol létre. Mert bizony a tudatos lény nem semleges vagy mozdulatlan, nem csak megfigyelő. Épp ellenkezőleg! Lángolva él, izzik és teremt, csak mivel tudatosan csinálja, tudja, mit csinál."

/A.J. Christian/

Tavasz

Szabó Lőrinc: Tavasz

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"