Csinálj minden napból ünnepet

"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel."
/Márai Sándor: Füves könyv/

Az igazán nagy dolgok

"Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el."
/Elisabeth Lobber/

Ókori bölcsek - Syrus

Publilius Syrus (Kr. e. I. sz.), római mimusszerző és mimusszínész.  

Beneficium accipere libertatem est vendere Jótéteményt elfogadni annyi, mint eladni a szabadságot
Brevis ipsa vita est, sed malis fit longior Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják
De inimico noli loquier male, sed cogites Ellenségedről legfeljebb gondolj, de ne mondj rosszat
Deliberando saepe perit occasio A fontolgatással gyakran elmúlik az alkalom
Deliberandum est diu, statuendum est semel Latolgatni tízszer kell, dönteni egyszer
Durum est negare, cum superior supplicat Nehéz nemet mondani, amikor fölöttesünk kér valamit
Etiam capillus unus habet umbram suam Egyetlen hajszálnak is van árnyéka
Fortuna vitrea est: tum cum splendet frangitur A szerencse üvegből van: mikor legszebben ragyog, akkor törik el
Inimici ad animum nullae conveniunt preces Az ellenség szívéhez semmilyen könyörgés nem ér el
Aki nem tud ajándékozni, méltatlan a jótéteményre.
Nem a szándék, hanem az idő veti végét a szerelemnek.
A merészség növeli a bátorságot, a tétovázás a félelmet.
A gyakori megbocsátás az ostobát gazfickóvá teszi.
A türelmetlen beteg kegyetlenné teszi az orvost.
Távozásra biztatod azt, akit akarata ellenére visszatartasz.
Önmagát ítéli el a bíró, ha felmenti a bűnöst.
Kedves a tövis, ha mellette a rózsa.
A sors ostobává teszi azt, akit el akar pusztítani.
Soha sem volt úgy, hogy nem lett volna sehogy.
Tűzben látszik meg, mi arany, vészben, ki bátor.
A bűnös a törvénytől tart, az ártatlan a balsorstól.
Önmagának árt az a beteg, aki az orvosát teszi meg örökösévé.
Az a barátság, aminek vége szakadhat, sohasem kezdődött el igazán.
Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.
Szerelmet indíthat egy döntés, de meg nem szüntetheti.
Több barátot szerez a terített asztal, mint a helyes gondolkodás.
Szeretni és megmaradni okosnak, csak az isteneknek adatott meg.
Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja.
Az elhamarkodott ítéletet hamar megbánja az ember.
A sors nem elégszik meg egyetlen csapással.
Ha elnézed barátod hibáit, akkor azokat magad is helyesled.
Hamarabb eljön az, amitől félsz, mint az, amit remélsz.
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.
A szerelem sebét ugyanaz gyógyítja meg, aki ejtette.

És még sok-sok okosságot lehetne idézni...

Test, lélek, értelem

"Az emberek alig tudják, mit jelentenek
ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test
érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.
De a jó embernek van meg néhány
roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az
illendő alázat, a derű és az igazságos
cselekedet.
Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,
gondolkodik, ha értelmét teszi próbára
az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,
ami a sors rendeléséből neki jutott.
Semmi nem nyugtalanítja, beszédében
igazmondó, cselekedeteiben igazságos.
Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen
él, nem neheztel senkire, és nem tér le
arról az ösvényről, amely az élet céljához,
az igazi boldogsághoz vezet...
Mint ahogy az orvosok kéznél tartják
a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te
is mindig tartsd kezed ügyében isteni és
emberi tulajdonságaidat. Mindenben —
még a legcsekélyebb dologban is — úgy
járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcso-
latban áll egymással. Mert semmi emberi
dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hi-
vatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg-
fordítva is...
Szeretnéd megtalálni a boldogságot?
Ha követed a józan ész szabályait, ha
buzgón, határozottan, békés lélekkel azt
teszed, amit a pillanat kíván, ha sem
jobbra, sem balra nem téved el tekin-
teted, ha nem nézel maszkok után, és
cselekedeteid összhangban állnak a ter-
mészettel, ha minden szavad a hősi idő-
ket felidéző igazság jegyében születik, ha
semmit sem vársz, és semmitől nem re-
megsz, ha megőrzöd lelked és szellemed
tisztaságát— akkor biztos lehetsz benne,
megtalálod, amire annyira áhítottál: a
boldogságot. Ebben senki meg nem aka-
dályozhat."
/Marcus Aurelius/

Nem az a fontos...

"Uram, te tudod,
Nem az a fontos, hogy engem szeressenek.
Hanem, hogy én szeressek.
Nem az a fontos, hogy engem megértsenek,
hanem, hogy én megértsek."
/Assisi Szent Ferenc/

A szív törvénye

"Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség."
/Tatiosz: A szív törvénye/

A lustaság két fajtája

"Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe.

Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban.

Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet."

/Márai Sándor: Füves könyv/

Mikor letetted a vizsgákat...

"Amikor letetted azokat a vizsgákat, amelyekért a földre küldtek, akkor megengedik neked, hogy lediplomázz. Megengedik, hogy levesd a tested, amely bebörtönzi a lelked."
/Elisbeth Kübler-Ross/

Az igazság bennünk van

„Az igazság bennünk van; nem külső

dolgokból merül fel, bármit is hinnél.

Van egy legbelső központ mindőnkben,

ahol az igazság teljességében lakozik;

de fallal és fallal zárja körül a durva hús,

…és a megismerés

inkább az út megnyitásában áll, amelyen

keresztül a bebörtönzött ragyogás kitörhet,

mint a fény behatolásának megteremtésében

valami külsőnek hitt forrásból.”

/R. Browning: Paracelsus/

Nyomot hagyni

"Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit…. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában."
/Ray Bradbury: Fahrenheit 451/

Nincs öröm nehézségek nélkül

"Nincs öröm nehézségek nélkül. Ha nem lenne halál, hogyan tudnánk értékelni az életet? Ha nincs gyűlölet, tudnánk, hogy a végső cél a szeretet? … Ezekben a percekben vagy kitartasz a negativitás mellett és vádaskodsz, vagy a gyógyulást választod, és megmaradsz a szeretetben." /Elisbeth Kübler-Ross/