2009. november 6., péntek

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat...



"A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek. "
/Müller Péter/

2009. november 2., hétfő

A mozgás energiát ad




„…a mozgás adja azt a természetes energiát, amely egyaránt gyógyítja a testet és a lelket – az izmok játékánál semmi sem segíti jobban a szellemi ’fejlődést’. Amikor sportolsz, a tested újjászületik, mert szíved minden dobbanásakor friss életerő áraszt el. A ritmikus izommunka elűzi a stresszt, és nem engedi, hogy a feszültség rárakódjon a lelkedre; a futás, az úszás, a tánc és az összes örömmel végzett mozgás nem más, mint a viharfelhőket eloszlató napfény. Tested ritmusa előrébb viszi szellemedet, mert figyelése tudatossá tehet. A Tudatosságban pedig megélheted azt a Jelent, amelyet a legtöbb ember Isten érintésének, megvilágosodásnak vagy Taónak nevez.”
/A. J. Christian/

2009. október 30., péntek

Egymás kedvéért születtünk...

"Légy szerény és megfontolt, életed le-
gyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,
mi az élet célja, aszerint élj, hogy ben-
sődnek megfelelj; lényegtelen, mit
gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy
hátralévő napjaidat — bármennyi van
még hátra — éned belső parancsának
megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél,
hogy a boldogságot meg nem lelheted a
gazdagságban, a hírnévben, az élvezet-
ben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet
megkívánta tevékenységben, a rossz
dolgok megváltoztatásában, a szív meg-
elégedettségében, az értelmes és ér-
zelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd,
tudd, hogy mit vall az az ember a jóról és
rosszról. Amint nem veheted rossz né-
ven, hogy a fügefa fügét terem, így azon
sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett
lélek a jóra, a romlott pedig a gonosz-
ságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha
teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha
nem teheted, fogadd el őket olyannak,
amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel,
magad felelsz érte. Ha mástól függene,
kit vádolnál? Az atomokat vagy az is-
teneket?
Minden lény valamire született: az
ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a
maga szerepét. Emberrel semmi nem
eshet meg, ami nem emberi; ökörrel,
ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz,
kőhöz, ami kőhöz nem illik...
Aki nem tudja, mi a világ, az nem
tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja,
mire született, az nem tudja, kicsoda ő
tulajdonképpen, és mi a világ.
Másokkal együtt lélegezzük be a
körülöttünk szétáradó levegőt. Az em-
berek egymásért születtek. Vagy formáld
őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a
boldog élet után sóvárogsz... "
/Marcus Aurelius/

2009. október 28., szerda

A másik ember megértése



"Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés legalább annyira, mint a szeretet elutasítása."
/Tatiosz/

2009. október 26., hétfő

Buddha tanítása a boldogságról


"— Így érvel az ostoba: ez a föld az
enyém, ezek itt az én gyermekeim.
Íme minden együtt van, hogy teljes
legyen a boldogságom
— mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
— Miért ostoba az efféle gondolkodás?
— Mert aki ezt mondja, az azt sem
érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona.
Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok
birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy
tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.
Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod;
ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!"

2009. október 25., vasárnap

Ha állandóan a múltad jár a fejedben...



„Ha állandóan a múltad jár a fejedben, ha mindig azért sóhajtozol, hogy milyen jó is volt gyereknek lenni – vagy épp milyen rossz – akkor nem tudsz szabadon élni. Nem tudod megélni és megteremteni azt a csodát, aki vagy, mert állandóan az emlékeidben, a fejedben tekeregsz.”
/A. J. Christian/

2009. október 23., péntek

A pillanat, amikor igazán szeretünk



"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. "
/Müller Péter/