A hősök olyan emberek...

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
/Paulo Coelho/

Gyökössy Endre: Boldogságok

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsõt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát,
mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli õket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert õk az öröm magvetõi.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják õket,
mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielõtt cselekednének, és imádkoznak, mielõtt gondolkodnának,
mert kevesebb csalódás éri õket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják õket, és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebbõl meg is tudnak valósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük.

Látogatóban Istennél

"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, hogy az emberek mely tanulságokat jegyezzék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így szólt:

- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."

A kerítés

"Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakirõl. Az elsõ nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következõ hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerûbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakirõl. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbõl. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: "Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád, hogy így megváltoztál.

Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakirõl , megsebzed õt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az õ lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli, sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.

Nagyon nehéz meg nem történtté tenni meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében. "

Erhart Kaestner: Mire való a csönd?

"A magányosan élõ szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tõle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esõvíz összegyûjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok? Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: Nem látunk semmit - mondták kisvártatva. A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok? A látogatók érdeklõdéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban! - Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. A látogatók megértették a remete tanítását. "

Ez így van: A csend az 'ÉN' központjába vezető királyi út.

"A lelki fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen a napi csend, melyet akkor tapasztalhatunk meg, ha alázatosak vagy buzgók vagyunk, s ez fokozatosan alakítja ki bennünk az állandó csend állapotát. Az ilyen csendek alakalmával fedezi fel a lélek a csendben lakozó, addig sosem sejtett lehetőségeket. Rájön, hogy az életet különböző szinteken lehet élni."
/Pierre Lacout: Isten csend/

De jó lenne

Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
vízreereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.

Egyszer így lenne jó.

A jó közérzet művészete

Dr. Dráuzio Varella:

A jó közérzet művészete

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Juttasd kifejezésre érzéseidet!

A rejtett, visszafojtott, enyomott emóciók és érzések megbetegítenek – gyomorhurutot, fekélyt, geincfájdalmat okoznak.
Az érzelmek visszafojtása idővel rákos megbetegedéshez vezet. Nem gondolunk erre, féltve őrizgetjük intimitásunkat, „titkainkat”, tévedéseinket!
Pedig a párbeszéd, a beszéd, a szó – nagyerejű gyógyító, kitűnő terápia!

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Hozz döntéseket!

A határozatlan ember kétségek között vergődik – aggódó, kétségbeesett. Döntési készség hiányában torlódnak teendői, problémái. Dühös lesz és agresszív.
Az emberiség történelmét döntések szövik át. Aki tud dönteni, az képes lemondani előnyökről, értékekről, hogy cserében más hasonlókat elnyerjen.
A határozatlan ember viszont gyomorbetegségek, idegfájdalmak és bőrbetegségek áldozatává válik.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Keresd a megoldást!

A negatív emberek nem találnak megoldásra, s ezzel megsokszorozzák problémáikat. Pesszimisták. Panaszkodnak, siránkoznak, pletykálnak.
Pedig jobb dolog gyertyát gyújtani, mint félni a sötétben.
A méhecske apró, mégis a létező legédesebbet teremti meg.
AZ VAGY, AMIT GONDOLSZ!
A negatív gondolatok negatív energiát termelnek, amely betegségbe torkollik.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Ne a külsőségekért élj!

Aki rejtegeti az igazságot, az színlel, pózol, és mindig azt a látszatot akarja kelteni, hogy remekül érzi magát. Tökéletesnek, könnyednek akar látszani, miközben tonnás terhet cipel. Bronzszobor – agyaglábakon.
Nincs károsabb dolog az egészségre, mint külsőségekért, álarc mögött élni.
Az ilyen ember gyökértelen, és lényét máz vonja be. Sorsa a gyógyszertár, a kórház és a fájdalom.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Tanulj meg elfogadni!

Az elfogadástól való idegenkedés, és az önbecsülés hiánya önmagunktól is elidegenít bennünket.
Az egészséges élet titka az, hogy összhangban legyünk önmagunkkal.
Aki ezt nem képes elfogadni, az irígy lesz, féltékeny, megjátssza magát, eszeveszetten vetélkedik, és rombol.
Légy elfogadott mások által, értékeld, hogy elfogadnak, és fogadd el a kritikát is!
Ez bölcsesség, jószándék, és egyben terápia.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Élj bizalommal !

Aki nem bízik meg másokban, nem kommunikál, nem nyitott, nem kapcsolódik, nem hoz létre mély és stabil emberi kapcsolatokat, az igaz barátságra sem képes.
Bizalom nélkül nincs kapcsolat.
A bizalmatlanság nem más, mint hitetlenség, és az önmagunkba vetett hit teljes hiánya, amely megbetegít.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Gazdagítsd életedet!

Jó humor. Nevetés. Kikapcsolódás. Boldogság. Mindezek egészséggel töltenek el, és hosszú élettel ajándékoznak meg.
A boldog ember képes boldoggá tenni környezetét, akárhol él.
„A jó humor megment az orvostól. A boldogság nem más, mint jó egészség, és a leghatásosabb terápia.”

Lélekközeli pillanatok

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
/Müller Péter/

Derű

"Ha bensejében derűs az ember, akkor a világ is kifényesedik körülötte s úgy tűnik, félkézzel az egészet maga elé emelhetné s ha akarná, beletekinthetne, ..."

/Kassák Lajos/

Ókori bölcsek - Terentius

Publius Terentius Afer (Karthágó, Kr. e. 195 vagy 185 – Hellasz, Kr. e. 160) római vígjátékíró
Aliud ex alio malum gignitur Egyik baj szüli a másikat
Ex incommodis alterius sua comparat commoda Más kárából előnyt szerez magának
Facile omnes, cum valemus, recta consilia aegrotis damus Mikor egészségesek vagyunk, mindnyájan könnyen adunk helyes tanácsokat a betegeknek
Fortes fortuna adiuvat Bátraké a szerencse
Homo sum, humani nihil a me alienum puto Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi
Proximus sum egomet mihi Legközelebb én vagyok magamhoz
A szerelmesek civódásai csak erősítik a szerelmet.
Olyan ötlet egy sincs már, amely szinre nem került.
Míg élek, megkísérlek addig mindent.
A nők szeszélyét ismerem, nem kíván, ha kell, de öledbe hull, ha nem kell.
A barátaim közül egyedül én maradtam.
Quot capita, tot sensus Ahány fej, annyi gondolat
Megtörtént esetet meg nem történtté tenni nem lehet.
Ahány ember annyi vélemény.

Rossz érzések ellenszere

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

A mosoly mindenható

"Mosolyogj saját bajaidon-keserű ízük eltűnik. Mosolyogj ellenségeden- haragja eltűnik. Mosolyogj saját mérgeden is- elmúlik az is."

/Janis Rainis/

Kitartás

A kitartásról:

“A folyó és a szikla összecsapásából mindig a folyó kerül ki győztesen – de nem az erejének, hanem a kitartásának köszönhetően!”
/H. Jackson Brown/

“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.”
/Kurt Dimberger/

“A kihívások teszik életünket érdekessé; azok legyőzése ad értelmet neki.”
/Joshua Marine/

“A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.”
/Muhammad Ali/

“Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz veszítettél!”
/ismeretlen/

“Önmagunkkal vívni: a legszörnyűbb viadal; önmagunkon győzni: a legnagyobb diadal.”
/Logau/

“Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”
/Arany János/

"A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás."
/Adam J. Jackson/

	"Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba."
		/Richard Bach/

"A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták." /William Feather/

A mosoly értéke és ereje

Mosoly

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni."
/Dale Carnegie/

Ókori bölcsek - Suetonius

Suetonius, Caius Tranquillus (Hippo Regius, Kr. u. 69 és 75 között – Kr. u. 160 körül) Római életrajzíró

Művei közül legismertebb és legnépszerübb egy életrajzgyüjtemény (XII vitae imperatorum), mely a császárok életét tárgyalja Caesartól Domitianusig, nem annyira magvasan, mint inkább érdekesen és különös tekintettel az uralkodók magánéletének érdekes adataira.

Alea iacta est A kocka el van
(Julius Caesar mondta ezt akkor, amikor seregével átkelt a Rubicon folyón, hogy Róma felé indulva megütközzön ellenségeivel. A mondás utalást tartalmaz az ókorban is népszerű „kockavetés” nevű hazárdjátékra is (mellesleg a Suetoniusnál korábbi forrás, Plutarkhosz szerint a mondás így hangzott: Vessünk kockát (gör.: "Anerriphthó kübosz"))

Amici, diem perdidi Barátaim, elvesztegettem ezt a napot (Titus császár mondta)

Ave Caesar, morituri te salutant! Üdvöz légy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek! (Állítólag a gladiátorok mondták a viadal kezdetén.)

Et tu mi fili? Te is, fiam? (J. Caesar i. e. 44. március idusán az ellene merényletet elkövető Brutusnak ezt vetette a szemére: Te is fiam, Brutus. Brutus ugyanis a fogadott fia volt.)

Festina lente! Lassan járj, tovább érsz!

Qualis artifex pereo! Mekkora művész pusztul el bennem!

Veni, vidi, vici Jöttem, láttam, győztem (J. Caesar diadalmas győzelmi jelentést küldött ezen három szó kíséretében az i. e. 47-es zelai győzelméről.)

Vulpes pilum mutat, non mores A róka megváltoztatja a szőrét, de nem a természetét.

Pecunia non olet. A pénznek nincs szaga.
(az igen fukar Vespasianus császár mondta, amikor tanácsadói tiltakoztak, mert Rómában megadóztatta a nyilvános vécéket)