Képes vagy rá!

"Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá......ha sötét is van, mindig lesz új reggel... A borús felhők mögött is ott van a Nap, még akkor is, ha néha nehéz észrevenni a kicsiny reménysugarakat...Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tied."

/Jesse Louis Jackson/

Meg kell várni a dolgokat...

“Meg kell várni egy angyal vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek – melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen szóval, mozdulattal sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.Megismerések. Igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon…
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.”
/Márai Sándor/

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
/Antoine de Saint-Exupéry/

Kezet csak megfogni szabad...

"Kezet csak megfogni szabad...Elveszíteni vétek... Ellökni átok...
Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot."
/Albert Camus /

Felébredés

"Felébredésnek azt nevezik, amikor abbahagyod az öntudatlan életet. Hogy nem azt játszod, akinek neveltek, nem azt látod, amit láttatni akarnak veled. Az öntudatra ébredés azt jelenti, hogy miközben élsz, tudod, hogy vagy."
/A.J.Christian/

Az emberség ragyogása

"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted - mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed. A szívedhez közelálló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tőled származik, miattad esett meg. Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel közeli kapcsolataidban? Vizsgáld meg inkább, hogy a fekete keserűség képében hozzád érkező indulatok valóban a gyűlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz - mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben. Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál."
/Seneca/

Tegye meg a kötelességét...

"Tegye meg a kötelességét, s ha mentés közben maga is vízbe fullad, legalább tudja, hogy a part irányába tartott."
/Ray Bradbury/

Mi is a szeretet?

"Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár. Örül a viszont szeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt. Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk."
/Hermann Hesse/

Sétálás öröme

"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek."

/Márai Sándor/

Vers az élet legapróbb szépségeiről

Babits Mihály: Csak egy kis méhe...

De jó ébredni fehér falak közt

madárszóra,

ahogyan engem mára költött

a hajnalóra.

Nap néni oly szelíden mosolygott

az ablakra

éji viharnak könnyes emlékét

szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya

vastag hangja,

mordult be kintről az öregtemplom

morc harangja.

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy

a szobába

s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó

zeneláda.

Szeretnék sírni: olyan szép minden!

Korholj, bátya:

mért veszett bangó figyelmem annyi

csúnyaságra?

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe

szállt lelkembe

s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök

hangszer lenne.

Befogadás

"Befogadás. Ez az az állapot, amikor már nem cselekszel, nem reagálsz öntudatlanul, mert befogadod azt, mit eléd hoz az élet … A befogadás azért ad örömöt,mert nem arról mondasz le, amit szeretnél, hanem azt élvezed, amit a helyzeted ad. Mert az élet mindig ad valamit. Ha van egy vágyad, sose mondj le róla. Soha. Egyszerűen csak ne a be nem teljesülés miatt szenvedj, hanem éld meg azt, amit most ad az élet."

/A. J. Christian/

Elengedés

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
/Müller Péter/

A legfőbb jóról

"Mi hát a jó? A tudás. És mi a rossz? A tudatlanság. Aki tud, az az alkalomnak megfelelően elfogad vagy visszautasít bármit. Nem retteg sem ettől, sem attól, ha a lelke elég nagy, akkor legyőzhetetlen... Tudni valamit: művészet — az emberi és az isteni világ megismerésének művészete. Ez a legfőbb jó. Ha birtoklod, az istenek társává emelkedsz... Az út egyenes, hiszen a természet vezet az istenség szintjére. A pénz nem tesz egyenlővé Istennel: Istennek nincs pénze. A bíbor szegélyű tóga sem tesz Istenné: Isten meztelen. Lihegés a hírnévért és a magad mutogatása is eltávolít tőle: az Istent senki sem ismeri. Ha hordszéken cipelteted lomha tested, méginkább istentelen leszel, mert Isten úgy hatalmas, hogy nem kell neki hordszék. De a szépség és az erő sem tehet boldoggá, hiszen egyik sem állja ki az idő próbáját. Tudod-e, mi az, mi mindenek felett a legnagyobb erő? A lélek: a hajlíthatatlan, az alázatos és a nagy lélek. Minek neveznéd, ha nem az emberben vendégeskedő istenségnek? Lelked éppúgy kerülhetett volna egy római lovag testébe, mint egy libertinuséba, vagy egy rabszolgáéba. Mert mit is jelent az, hogy lovag, libertinus és rabszolga? Becsvágyból, méltatlan hencegésből született elnevezések. A földről lehet leginkább az égre emelkedni. Tudd ezt mindig, és ,,formáld magad ekként Istenhez méltónak.” Márpedig Istenhez méltó sem arany, sem ezüst nem tehet: aranyból, ezüstből nem lehet Istent megalkotni."
/Seneca/

A gyűlölet

„Hát nem lenyűgöző, hogy némelykor a gyűlölet olyan személyes természetű, hogy szinte már szerelem? Amikor egymás után sóvárog a kés meg a seb…”
/Saul Bellow/

A kritikáról

"…a valóban tartalmas ember azért nem kritizál, mert tudatába kerül önmagának. Ennek köszönhetően azt is meglátja, hogy minden, mi létezik e világban, a helyén van. Tökéletes része az egésznek. Az életet pedig nem tudod kritizálni … A kaktuszt lehet kritizálni a tüskéi miatt? A valódi ember látja, hogy a másik ember – noha épp tüskés – nem rossz, egyszerűen csak ilyen ... a kritikád sosem a másikról szól. Hanem rólad … csak kiéled a saját tehetetlenségedet és boldogtalanságodat."
/A.J. Christian/