2009. szeptember 9., szerda

Ítéletek

"Olyan nagyképűen magabiztosan szoktunk ítélni!
Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan.
Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember!
Egy másik életből csak a felszínt látjuk,
a jéghegy csúcsát.
De hogy mi is történt egy másik ember életében
a születésétől kezdve mostanáig,
hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz,
mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt,
aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
/Székely János/

2009. szeptember 8., kedd

Hogyan bánjunk embertársainkkal

"Ha úgy viselkedsz embertársaddal, amilyen ő valójában, akkor egyre rosszabb lesz - de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyenné lennie kéne."
/Goethe/

2009. szeptember 6., vasárnap

Sosem késő...

,,Sosem késő, hogy az legyél, aki lenni akarsz.
Nincsen korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz.
Változhatsz vagy maradhatsz a régi.
Nincsenek szabályok erre.
Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid,
remélem, te tele leszel jóval.
Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz.
Remélem, érzel olyat, amit még sosem éreztél.
Remélem, találkozol emberekkel,
akik másképp látják a világot.
Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz.
De ha mégsem, remélem lesz erőd, hogy újra elkezd..."
/Benjamin Button különös élete/

2009. szeptember 5., szombat

A halál (a sorsunk?) elől nem menekülhetünk (tanmese)

Az agrai maharadzsa kertésze hajnalban beront a maharadzsához, és mondja, hogy kéri a leggyorsabb lovát, mert menekülnie kell, rettenetes bajban van. Mi történt? - kérdi tőle a maharadzsa - mi a baj? A kertben éppen a virágokat öntöztem, mikor találkoztam a halállal, és megfenyegetett. Add a leggyorsabb lovad, estére Delhibe érek, és elbújok a milliónyi ember között a halál elől. Vidd a lovaimat. - mondja a maharadzsa.
De kimegy a maharadzsa a kertbe délelőtt, és ő is találkozik a halállal. Miért ijesztgeted te az én kertészemet? - kérdi tőle. Dehogy ijesztgetem, mondja a halál, csak felemeltem a karom csodálkozásomban, mert úgy tudom, hogy ma este Delhiből kell elvinnem, hogyhogy még itt van?

2009. szeptember 3., csütörtök

Az emberek belső ragyogása

"Az emberek olyanok, mint az ólomüveg ablakok. Csillognak és ragyognak, amikor a nap kisüt, de amint beáll a sötétség, igazi szépségük csak akkor mutatkozik meg, ha a fény belülről fakad."
/Elisbeth Kübler-Ross/

2009. szeptember 2., szerda

Szeretet minden és mindenki iránt

"Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség,
mely mohón válogat ehető és nem ehető között.
Hanem mint a fény egykedvűen kiárad minden előtte levőre."
/Weörös Sándor/

2009. augusztus 31., hétfő

A delphoi jósda felirata

Gnóthi szeauton - Ismerd meg önmagad!

Ismerd meg önmagadat és tudni fogod a sorsodat.
Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad,
az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja,
formálja jövődet. Változtass magadon,
és változni fog sorsod is. Fogadd el magad,
és el tudod majd fogadni sorsodat is.

PÉLDABESZÉD A TANULÁSRÓL (kínai tanmese)

- Hetvenéves vagyok már - mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi Kuangnak. - Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom, s oly sok könyvet szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késő.
- Miért, nem világít a gyertya? - kérdezte Shi Kuang.
A herceg felfortyant.
- Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy tréfálkozzék urával?
- Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak ilyesmit? - tiltakozott Shi Kuang. - Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a jövője fényes lesz, mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a tanulmányokban, az leginkább a delelőjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint sötétben tapogatózni.
A herceg egyetértett vele.

2009. augusztus 30., vasárnap

A világ egysége

"…minden mindennel összefügg, egyetlen virágot sem téphetünk le anélkül, hogy ez ne lenne a világmindenségre kihatással."
/Árvai Attila/

2009. augusztus 29., szombat

Az igazán fontos értékek nem ezek:

"Olyan értékek után futunk, amelyek semmivé válnak a halállal. Az életed végén senki nem kérdezi meg, hány diplomád van, mennyi házat építettél, vagy hány Rolls Royce-ot engedhettél meg magadnak." /Elisabeth Kübler-Ross /

2009. augusztus 26., szerda

A boldogság egy csoda



"…Boldogság…ez relatív és képlékeny csoda. Nem számít, ki adja kinek, csak az számít, hogy érezzük. …Boldogság…nagy öröm rátalálni, de ha rá is találunk a saját boldogságunkra, maradt még egy nagy feladatunk: - másokat is azzá kell tennünk…"
/Árvai Attila/

2009. augusztus 24., hétfő

A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI (kínai tanmese)

A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknősnek:
- Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
- Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra!

2009. augusztus 23., vasárnap

Gondolatvilágunk

„Gondolatvilágunk hasonló a tengerhez: ha érzelmeink viharosak, akkor gondolatvilágunk olyanforma, mint a hullámhegyek. De ha érzésvilágunk csöndes, akkor gondolataink könnyedén hullámoznak ide-oda, miként a nyári szellőtől érintett hullámfodrok.”
/Brandler Pracht/

2009. augusztus 20., csütörtök

Az élet pillanatnyi döntések sorozata

…az életed igazi célja az, hogy megteremtsd magad olyannak, amilyennek szeretnéd élni az életed. Folyamatosan megteremted saját magad minden pillanatban.…Minden egyes pillanatban hozol egy döntést, ami pillanatról pillanatra megteremti a lényedet.
/ Árvai Attila/

2009. augusztus 19., szerda

Jószerencse vagy balszerencse (kínai tanmese)

,,Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves így válaszolt: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse." A szomszédok azonnal rávágták: "Csakis balszerencse lehet!" Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és még húsz másik lovat is hozott!"Az öreg erre azt válaszolta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!". Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtak: "Micsoda balszerencse!" A földműves erre azt mondta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!" Néhány szomszéd mérgesen így szólt: "Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!" Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: "Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!"A földműves így válaszolt:"Ki tudja..."