Az igazán fontos értékek nem ezek:

"Olyan értékek után futunk, amelyek semmivé válnak a halállal. Az életed végén senki nem kérdezi meg, hány diplomád van, mennyi házat építettél, vagy hány Rolls Royce-ot engedhettél meg magadnak." /Elisabeth Kübler-Ross /

A boldogság egy csoda

"…Boldogság…ez relatív és képlékeny csoda. Nem számít, ki adja kinek, csak az számít, hogy érezzük. …Boldogság…nagy öröm rátalálni, de ha rá is találunk a saját boldogságunkra, maradt még egy nagy feladatunk: - másokat is azzá kell tennünk…"

/Árvai Attila/

A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI (kínai tanmese)

A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknősnek:
- Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
- Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra!

Gondolatvilágunk

„Gondolatvilágunk hasonló a tengerhez: ha érzelmeink viharosak, akkor gondolatvilágunk olyanforma, mint a hullámhegyek. De ha érzésvilágunk csöndes, akkor gondolataink könnyedén hullámoznak ide-oda, miként a nyári szellőtől érintett hullámfodrok.”
/Brandler Pracht/

Az élet pillanatnyi döntések sorozata

…az életed igazi célja az, hogy megteremtsd magad olyannak, amilyennek szeretnéd élni az életed. Folyamatosan megteremted saját magad minden pillanatban.…Minden egyes pillanatban hozol egy döntést, ami pillanatról pillanatra megteremti a lényedet.
/ Árvai Attila/

Jószerencse vagy balszerencse (kínai tanmese)

,,Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves így válaszolt: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse." A szomszédok azonnal rávágták: "Csakis balszerencse lehet!" Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és még húsz másik lovat is hozott!"Az öreg erre azt válaszolta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!". Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtak: "Micsoda balszerencse!" A földműves erre azt mondta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!" Néhány szomszéd mérgesen így szólt: "Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!" Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: "Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!"A földműves így válaszolt:"Ki tudja..."

A benned lakozó Isten

„Az emberi testet abból a magasztos célból kaptad, hogy felismerd a benned lakozó Istent…Indulj el, haladj célod felé. Tanuld meg, hogyan használd tested adottságait, az érzékeket, intellektusodat, értelmedet, hogy elérhesd célod és továbbjuss…A múlt visszahozhatatlan, napjai elenyésztek. A jövőben nem lehetsz biztos. Az Adott Pillanat Most van! Ne késlekedj a Helyes Cselekedetek útján.”

/Sai Baba/

Baráti kéz

"E világon nincs más, mi többet ér,
Mint mikor kezed a kezemhez ér,
Mert a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké,
De egy baráti kéz és egy hang,
Végigkísér és örökké tart."

/Spencer Michael Free/

Mikor megismertük önmagunkat

"Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, amíg magunkat meg nem ismerjük."

/Eötvös József/

Ókori bölcsek - Seneca

Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró

Amicos secundae res parant, adversae probant A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat
Auribus frequentius, quam lingua utere Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet
Bonus iudex damnat improbanda, non odit A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est etiam parum Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri
Dediscit animus sero, quod didicit diu Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is
Homines amplius oculis, quam auribus credunt: longum iter est per praecepta, breve et efficax per exempla Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek: hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a példákon keresztül
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart
Imago animi sermo est A lélek tükre a beszéd
In eodem prato bos herbam quaerit, canis leporem, ciconia lacertam Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, a gólya gyíkot
Nullus agenti dies longus est A tevékeny ember számára egy nap se hosszú
Omnia homini dum vivit speranda sunt Amíg él az ember, mindent remélnie kell
Omnis ars naturae imitatio est Minden művészet a természet utánzása
Plurimum mali credulitas facit A legtöbb bajt a hiszékenység okozza
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek
Senectus insanabilis morbus est Az öregség gyógyíthatatlan betegség
Silentium videtur confessio A hallgatás felér egy vallomással
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est Az élet nem más, mint utazás a halál felé

És még sok-sok idézet maradt fenn tőle, néhányat kiválogattam:

Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Élni annyi, mint küzdeni.

Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.

Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.

Miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.

Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.

Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,

akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?

Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.

Gülch Csaba: Parányi könnycsepp

Tedd meg, ami tőled telik!
És kérjed azt, amire gyönge vagy!
(Szent Ágoston)

Parányi könnycsepp, vagy talán eső.
Álmainkra egy angyal vigyáz,
a rettegést hessenti messze
és szárnyával oldozza fel a gyászt.

Majd befelé igyekszik minden szó,
belülről tépi, bent kavarog,
hiába világít a hajnal,
kioltják, megölik a vad habok.

Mert sír a tenger, szüntelen zokog,
Kettétört ima az alkonyat.
Eltévedt érintés a parton,
hullámok hordozzák arcodat.

Aztán megnyílik csendben a mennybolt,
fejünkre hullnak a bölcs szavak.
Most tedd meg, ami tőled telik!
És kérjed azt, amire gyönge vagy!

Mivel mérhető az élet ? (graffity)

Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.

Bízó lélek

Szeretem a bízó lelket,
Kit a Sors, ha földre sujta,
Nem adja meg gyáván magát,
Talpra ugrik százszor újra,
Amíg fel nem kiálthatja:
Győztem, Uram!

Seneca:A boldogságról

"A tetőpontra az jut, aki tudja, minek
örüljön, aki boldogságát nem tette má-
soktól függővé, aki nem nyugtalankodik,
aki bizik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd,
hogy a reményeket s a legédesebb mu-
latságokat hiábavalónak tartom, s ezzel
megfosztalak az élet kínálta gyönyö-
rűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,
hogy sose légy szűkében a vidámságnak,
hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik. Más vigassagok
nem töltik el a szívet valódi örömmel,
csak homlokod ráncát simítják ki futó pil-
lanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly
dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki
képes derüs arccal — ahogy mostani
aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”
megvetni a halált, ajtót nyitni a szegény-
ségnek, elszenvedni a fájdalmakat és
elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen
gondolkozik, boldog, de nem igazán.
Neked másmilyen boldogságot kivánok:
olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer
megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszí-
nen csillog; ami érték, olykor fénytelen,
és a mélyre kell ásni érte. Amiben a so-
kaság élvezetét leli, sivár és illanó gyö-
nyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az
a felszínröl nem látható, és bensődben
derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra
vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned leg-
szebb részét. Még ez alkalmi testet, a
köntöst — bár nélküle semmi nem tör-
ténhetne meg — csupán szükségesnek,
mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket
táplál, illanó örömöket, melyek könnyen
átcsaphatnak szomorúságba, emésztő
bánatba. A gyönyör a fájdalom szaka-
dékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám
megfékezni nehéz azt, mit korábban
jónak hittél. Az igazi jóra kockázat nélkül
vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha
szándékaid becsületesek, cselekedeteid
helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,
és megtagadod a véletlen ajándékait —
akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,
azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út termé-
szete szerint. Inkább a saját természe-
tüknek hódolnak, s mint a folyó árjával
tovaúszó holmik sodródnak egyik partról
a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni
kezd” — mondja Epikurosz.
,,Miért?” — kérded joggal.
Mert senki sem gondolkodik akkor,
amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!"
/Seneca/

A jó embert könnyebb bántani (kínai tanmese)

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.

Az alvilági szellemek elképedtek.

- Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?

- Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.