"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Ez a könyörületes személy valamit nem tudott, azt, hogy csak a megszületés küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. A pillangó megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán.
Én úgy mondom: nyitott kézzel szeretni. Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Ha megpróbálnék megváltoztatni valakit, akit szeretek-, mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kéne lennie-, akkor megfosztom a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásaiért. Valahányszor ráerőltetem az akaratomat, vagy megpróbálok hatalmat gyakorolni felette, megfosztom a fejlődés lehetőségétől, birtoklási vágyammal korlátozom. Teljesen mindegy, hogy ezt jó szándékkal teszem.
Ahogy tanulom, és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak, akit szeretek: szeretlek, tisztellek és bízom benned, hogy képes vagy mindazzá válni, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba. Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek szavaidra, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom neked mondani, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyeljek, magammal kell törődjek, és ilyenkor is annyira őszinte leszek veled, amennyire tudok.
Tanulom, hogy így tudjam szeretni azokat, akik fontosak nekem, akikkel törődök. És ezt úgy hívom, hogy nyitott kézzel szeretni."
/Ruth Stenford/
