Pokol és Paradicsom

Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez - és a következő kérdést tette fel neki:

- Valóban létezik Paradicsom és pokol?

- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.

- Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos. 

- Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. - Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy koldusé!

Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott, de Hakuin csak folytatta:

- Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a fejed!

Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:

- Innen nyílnak a pokol kapui.

E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását - visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott.

- És innen a Paradicsomé - mondta Hakuin.

(Zen történet)

Hitetlenség

Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén...

Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta.

Ekkor még nem tudta, milyen fát választott.

Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.

A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz.

Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében.

Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.

Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.

„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!" - gondolta meglepetten.

Most már hangosan mondta ki:

„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!"

A előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.

Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:

„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!"

Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta... minden eltűnt.

„Tudtam." - mondta, és megrázta a fejét.

Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén...
(Anthony de Mello: Szárnyalás)

Van-e még dolgom a világon?

"Egyszer egy zen-mestertől megkérdezték a tanítványai: - Mester honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon? 

És a mester azt felelte: - Abból, hogy élsz."

Buddha tanítása a boldogságról

"— Így érvel az ostoba: ez a föld az
enyém, ezek itt az én gyermekeim.

Íme minden együtt van, hogy teljes

legyen a boldogságom

— mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
— Miért ostoba az efféle gondolkodás?
— Mert aki ezt mondja, az azt sem
érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona.
Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.
Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok
birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy
tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.

Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod;

ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg.

Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!"

MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHEN A DISZNÓT? (kínai tanmese)

Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót.
Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.
- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.
- Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? - kérdezte Zeng Shen. - A kisgyerek tudatlan, mindenben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha az anya becsapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.
Azzal leszúrta a disznót.

A halál (a sorsunk?) elől nem menekülhetünk (tanmese)

Az agrai maharadzsa kertésze hajnalban beront a maharadzsához, és mondja, hogy kéri a leggyorsabb lovát, mert menekülnie kell, rettenetes bajban van. Mi történt? - kérdi tőle a maharadzsa - mi a baj? A kertben éppen a virágokat öntöztem, mikor találkoztam a halállal, és megfenyegetett. Add a leggyorsabb lovad, estére Delhibe érek, és elbújok a milliónyi ember között a halál elől. Vidd a lovaimat. - mondja a maharadzsa.

De kimegy a maharadzsa a kertbe délelőtt, és ő is találkozik a halállal. Miért ijesztgeted te az én kertészemet? - kérdi tőle. Dehogy ijesztgetem, mondja a halál, csak felemeltem a karom csodálkozásomban, mert úgy tudom, hogy ma este Delhiből kell elvinnem, hogyhogy még itt van?

PÉLDABESZÉD A TANULÁSRÓL (kínai tanmese)

- Hetvenéves vagyok már - mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi Kuangnak. - Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom, s oly sok könyvet szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késő.
- Miért, nem világít a gyertya? - kérdezte Shi Kuang.
A herceg felfortyant.
- Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy tréfálkozzék urával?
- Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak ilyesmit? - tiltakozott Shi Kuang. - Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a tanulásra, akkor a jövője fényes lesz, mint a kelő nap, ha férfikorában mélyül el a tanulmányokban, az leginkább a delelőjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint sötétben tapogatózni.
A herceg egyetértett vele.

A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI (kínai tanmese)

A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknősnek:
- Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
- Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra!

Jószerencse vagy balszerencse (kínai tanmese)

,,Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves így válaszolt: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse." A szomszédok azonnal rávágták: "Csakis balszerencse lehet!" Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és még húsz másik lovat is hozott!"Az öreg erre azt válaszolta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!". Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtak: "Micsoda balszerencse!" A földműves erre azt mondta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!" Néhány szomszéd mérgesen így szólt: "Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!" Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: "Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!"A földműves így válaszolt:"Ki tudja..."

A jó embert könnyebb bántani (kínai tanmese)

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.

Az alvilági szellemek elképedtek.

- Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?

- Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.

Mese Buddháról

"Miután Buddha megvilágosodott, olyan különleges erő sugárzott aurájából, hogy tömegeket vonzott maga köré. Egy ember odament hozzá és megkérdezte:
- Isten vagy?
- Nem - felelte Buddha.
- Akkor egy szent próféta vagy?
- Nem - volt a válasz.
- Egy hatalmas varázsló vagy talán?
- Nem - volt újra a válasz.
A férfi, akit összezavartak ezek a válaszok és elkápráztatta Buddha ragyogó kisugárzása, végül megkérdezte:
- Akkor mi vagy?
És Buddha azt felelte:
- Önmagamra ébredt."

Valóban, a Buddha szó jelentése: "felébredt".