A sors

"Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban."

/Irwin Shaw/

Ugródeszka a léleknek

"Intenzív szerelem, esetleg csalódás, a nagy öröm vagy a gyötrődés az ösztön magasabb tudatállapotba való átalakulásának csodájához vezethet. Egy nem felvilágosodott embernek, aki az élvezeteknek él, megpróbálva elkerülni a szenvedést, nem csak erről az útról kell előbb utóbb visszafordulnia, de meg kell változtatnia gondolatbeli hozzáállását is. Ahogy ébred az ember, észreveszi, hogy élményeinek intenzitása mindaddig növekszik, amíg megtanulja, hogy a szent hegyre nem vezet más út, mint az igyekezet és törekvés. A férfi és nő között kialakuló gyöngéd emberi szeretet  - különösen, ha már az önző vágyak fölé emelkedett - olyan ugródeszka lehet a lélek számára, mely a világi dolgoktól a lelki dolgokhoz, a földről a mennybe emelheti a lelket." 

/Grace Cooke/

A szenvedély

"Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt."

/Született feleségek/

A tudatos ember szerelme

"…itt, az anyagi világban meg lehet különböztetni kétféle szerelmet: az egoista és a tudatos ember szerelmét. Az egoista szerelme is maga a csoda, mert az ego a szerelemben eltűnik, és csak egy bizonyos idő elteltével tér vissza - ekkor ér véget a szerelem. Az ego szerelme azért ad gyakran szenvedést és önmarcangolást, mert kötődik valakihez vagy valamihez. Ezzel szemben a tudatos ember Szerelme nem kötődik senkihez, semmihez. Még önmagához sem. A tudatos létező Szerelme örök. Örökkön változó, de bármely formát is öltsön, Szerelem marad, gyönyörrel és a Teljesség boldogságának ajándékával.

...

Azért hiszed azt, hogy te a „másikba” vagy szerelmes, mert abban a pillanatban oldódtak fel a korlátaid, amikor őt megláttad. Azért érzel szerelmet a másik iránt, mert jelenléte, kisugárzása, lényének rezgése volt az, amely kinyitotta szíved zárt kapuit. Az a frenetikus élmény, amelyet szerelemnek nevezel, valójában az a gyönyör, amelyet akkor érzel, amikor megéled magad az emberi elméd, az egód korlátai nélkül.

...

…aki megéli a szerelmet, aki tudatosan létezik, az tud csak igazán szeretni! Amikor egy létező tudatossá válik, maga lesz a Szerelem. Ennek hatására az egész világmindenség lüktet majd a szívében, az egész létezést képes befogadni.

...

…igaziból csak a tudatos ember képes a Szerelemre, csak a tudatos ember adhatja teljesen önmagát neked. Mert hát a szerelem feloldódás a másikban, feloldódás magadban."

/A.J. Christian/

Ókori bölcsek - Plautus

Titus Maccius Plautus (Kr. e. 250 körül- Kr. e. 184 körül) római köztársaságbeli komikus színműíró

Artes omnes perdocet paupertas A szegénység minden mesterségre megtanít

Certa amittimus, dum incerta petimus Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat
Facile est imperium in bonis Könnyű a jók fölött uralkodni  
Factum fieri infectum non potest A megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni

Lupus est homo homini Ember embernek farkasa Pluris est oculatus testis unus, quam auriti decem Többet ér egy szemtanú, mint tíz fültanú
Nevében a végzete.
Sohasem csal Ámor hálójába olyant, aki nem kíván maga is belehullni.
Az, ki magát szerelembe veti, szirtről ha leugrik, jobban jár.
Nincsen füst tűz nélkül.

Rossz feleségre, ellenségre költögetni veszteség,
jó barátra, vendégedre nyereség a kiadás.
Tudja a bölcs, hogy ő jár jól, mikor az istenre költ.
(Periplectomenius, III, 1., 673-675)

A gyűlölet

„Hát nem lenyűgöző, hogy némelykor a gyűlölet olyan személyes természetű, hogy szinte már szerelem? Amikor egymás után sóvárog a kés meg a seb…”
/Saul Bellow/

A pillanat, amikor igazán szeretünk

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. "
/Müller Péter/