Szembenézés a lelkünkkel

"Lehetetlen fájdalom nélkül eljutni a tudatosságig. Az emberek bármit megtesznek, a legabszurdabb dolgokat is, hogy elkerüljék a saját lelkükkel való szembenézést. Nem attól világosodik meg valaki, hogy fénylő figurákat képzel el, hanem attól, hogy szembenéz az árnyékkal."
/ C.G. Jung/

A féltékenység természete

Ma találkoztam egy hölggyel, akiről a következő idézet jutott az eszembe:

"A féltékenység (...) a világ legreménytelenebb börtöncellája. Ebbe a cellába ugyanis a fogvatartott saját magát zárja el. Nem erővel kényszerítették be. Saját maga lépte át a küszöböt, fordította rá belülről a kulcsot, majd dobta ki a rácsok résein. A fogvatartottnak persze csak el kell határoznia, hogy szabadulni akar, és máris szabadulhat. A börtöncella ugyanis a lelkében létezik. Ezt a döntést azonban képtelen meghozni. A lelke olyanra van keményedve, mint egy kőfal. Éppen ez a féltékenység természete."

/Murakami Haruki/

Ugródeszka a léleknek

"Intenzív szerelem, esetleg csalódás, a nagy öröm vagy a gyötrődés az ösztön magasabb tudatállapotba való átalakulásának csodájához vezethet. Egy nem felvilágosodott embernek, aki az élvezeteknek él, megpróbálva elkerülni a szenvedést, nem csak erről az útról kell előbb utóbb visszafordulnia, de meg kell változtatnia gondolatbeli hozzáállását is. Ahogy ébred az ember, észreveszi, hogy élményeinek intenzitása mindaddig növekszik, amíg megtanulja, hogy a szent hegyre nem vezet más út, mint az igyekezet és törekvés. A férfi és nő között kialakuló gyöngéd emberi szeretet  - különösen, ha már az önző vágyak fölé emelkedett - olyan ugródeszka lehet a lélek számára, mely a világi dolgoktól a lelki dolgokhoz, a földről a mennybe emelheti a lelket." 

/Grace Cooke/

A szellemünk örök életű

„Szilárd meggyőződésem, hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény, öröktől fogva örök időkig él és hat. A Naphoz hasonló, amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni, de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít." 

/Goethe/

Az igazi hazád

"Az igazi hazád az itt és most van. Nem korlátozza le az idő, a tér, a nemzetiség vagy a faj. Az igazi hazád nem egy elvont fogalom, hanem valami amit minden pillanatban megérinthetsz és megélhetsz. Ebben a pillanatban, tudatossággal és koncentrálással megtalálhatod az igazi hazádat tested és elméd teljes kikapcsolódásában. Ezt senki nem veheti el tőled. Elfoglalhatják az országod, börtönbe vethetnek, de nem vehetik el tőled az igazi hazádat és a szabadságodat."

/Thich Nhat Hanh/

Az emberi lélek örök körforgása

„Az emberi lélek
tükre a víz:
mennyből jön alá,
mennybe megy föl,
s lekényszerül
megint a földre,
örök utas."

/Goethe: Szellemek éneke a vizek fölött/

Hagyd, hogy odaadja kincsét a világ...

Hagyd

Csak hagyd, hogy szép legyen,
hogy odaadja kincsét a világ...
hogy el tudjon futni, ami futni akar,
és rád találjon, ami téged takar.
Ami alatt megbújhatsz,
ha oltalmat szeretnél,
és amitől erőssé válsz,
mert élni születtél.
Élni, és nemcsak lenni...
szegényen is gazdagként menni.
Nem várni a pillanatot,
de reményt kelteni...
hogy aminek el kell jönni,
az nem fog összetörni.
Tudni, hogy fogod valakinek a kezét,
és nem feltétel soha a közellét.
A távol ugyanúgy lehet közel,
ha a lelked egy másik lelket átölel.
A világ nem arról szól,
hogy mi a tulajdonod,
hanem arról, hogy ott vagy otthon benne,
ahol tán nincs is vagyonod.
Ahol egyetlen kincsed a lelked,
mert lehet bármid...
de mindig az igazi érzés a legszebb.

/ Léria Dipán alias Lénárth Mária /

Ha nem vagy rabja többé a szenvedélyeidnek

„Az a lélek, amely nem rabja többé szen­vedélyeinek, fölébe emelkedik ezeknek a hatásoknak. A bölcs uralkodik a csillagjain!”

/Aquinói Szent Tamás/

Test, lélek, elme

"Mikor érezted utoljára lelked megnyilvánulását? Mikor sírtál utoljára örömödben? Mikor írtál verset? Mikor szereztél zenét? Mikor táncoltál az esőben, sütöttél lepényt, festettél tájképet? Mikor raktál össze valamit, ami összetört? Mikor csókoltál meg egy gyermeket, szorítottál az arcodhoz egy kismacskát? Mikor másztál meg egy hegyet, úsztál meztelenül, sétáltál naplementében? Mikor játszottál harmonikán, beszélgettél hajnalig, szeretkeztél órákon keresztül a tengerparton vagy az erdőben? Mikor egyesültél a természettel, és mikor kutattad Istent?

Mikor történt meg utoljára, hogy egyedül ültél a csendben, és léted legmélyebb zugát kutattad? Mikor köszöntél oda utoljára a lelkednek?

Ha egyoldalú lényként élsz, mélyen belefeledkezel tested gondjaiba. Pénz, szex, hatalom, birtoklás. Fizikai ingerek és kielégítésük. Biztonság, hírnév, anyagi nyereség.

Ha kétoldalú lényként élsz, kiterjeszted érdeklődésedet az elme dolgaira is. Társaság, alkotás, új ötletek izgalma, friss elképzelések, új célok kitűzése, kihívások, személyes fejlődés.

Amikor háromlényegű lényként élsz, végre egyensúlyba kerülsz önmagaddal. A lélek dolgaival is foglalkozol: spirituális azonosság, életcél, Istenhez való viszony, lelki fejlődés, végső cél."

/Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II./

A legfőbb jóról

"Mi hát a jó? A tudás. És mi a rossz? A tudatlanság. Aki tud, az az alkalomnak megfelelően elfogad vagy visszautasít bármit. Nem retteg sem ettől, sem attól, ha a lelke elég nagy, akkor legyőzhetetlen... Tudni valamit: művészet — az emberi és az isteni világ megismerésének művészete. Ez a legfőbb jó. Ha birtoklod, az istenek társává emelkedsz... Az út egyenes, hiszen a természet vezet az istenség szintjére. A pénz nem tesz egyenlővé Istennel: Istennek nincs pénze. A bíbor szegélyű tóga sem tesz Istenné: Isten meztelen. Lihegés a hírnévért és a magad mutogatása is eltávolít tőle: az Istent senki sem ismeri. Ha hordszéken cipelteted lomha tested, méginkább istentelen leszel, mert Isten úgy hatalmas, hogy nem kell neki hordszék. De a szépség és az erő sem tehet boldoggá, hiszen egyik sem állja ki az idő próbáját. Tudod-e, mi az, mi mindenek felett a legnagyobb erő? A lélek: a hajlíthatatlan, az alázatos és a nagy lélek. Minek neveznéd, ha nem az emberben vendégeskedő istenségnek? Lelked éppúgy kerülhetett volna egy római lovag testébe, mint egy libertinuséba, vagy egy rabszolgáéba. Mert mit is jelent az, hogy lovag, libertinus és rabszolga? Becsvágyból, méltatlan hencegésből született elnevezések. A földről lehet leginkább az égre emelkedni. Tudd ezt mindig, és ,,formáld magad ekként Istenhez méltónak.” Márpedig Istenhez méltó sem arany, sem ezüst nem tehet: aranyból, ezüstből nem lehet Istent megalkotni."
/Seneca/

A mozgás energiát ad

„…a mozgás adja azt a természetes energiát, amely egyaránt gyógyítja a testet és a lelket – az izmok játékánál semmi sem segíti jobban a szellemi ’fejlődést’. Amikor sportolsz, a tested újjászületik, mert szíved minden dobbanásakor friss életerő áraszt el. A ritmikus izommunka elűzi a stresszt, és nem engedi, hogy a feszültség rárakódjon a lelkedre; a futás, az úszás, a tánc és az összes örömmel végzett mozgás nem más, mint a viharfelhőket eloszlató napfény. Tested ritmusa előrébb viszi szellemedet, mert figyelése tudatossá tehet. A Tudatosságban pedig megélheted azt a Jelent, amelyet a legtöbb ember Isten érintésének, megvilágosodásnak vagy Taónak nevez.”
/A. J. Christian/

Arról, aki nem remél és nem vágyakozik...

"Legyen kívánnivalód. Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent megkapnál, kiábrándulnál a már megszerzettből, és még többre áhítanál. Mert kell a léleknek, akár az értelemnek, egy kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat és a reményt. A boldogság csömöre halálos. Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem."

/Gracián/

Az igazán nagy dolgok

"Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el."
/Elisabeth Lobber/

Mikor letetted a vizsgákat...

"Amikor letetted azokat a vizsgákat, amelyekért a földre küldtek, akkor megengedik neked, hogy lediplomázz. Megengedik, hogy levesd a tested, amely bebörtönzi a lelked."
/Elisbeth Kübler-Ross/

Az igazság bennünk van

„Az igazság bennünk van; nem külső

dolgokból merül fel, bármit is hinnél.

Van egy legbelső központ mindőnkben,

ahol az igazság teljességében lakozik;

de fallal és fallal zárja körül a durva hús,

…és a megismerés

inkább az út megnyitásában áll, amelyen

keresztül a bebörtönzött ragyogás kitörhet,

mint a fény behatolásának megteremtésében

valami külsőnek hitt forrásból.”

/R. Browning: Paracelsus/

Nyomot hagyni

"Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit…. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában."
/Ray Bradbury: Fahrenheit 451/

A legfontosabb dolgok

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó.
A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb.
Amikor a titok nem miattad marad titok,hanem mert nincs, aki megértsen."
/Stephen King:Állj ki mellettem!/

Baráti kéz

"E világon nincs más, mi többet ér,
Mint mikor kezed a kezemhez ér,
Mert a múlandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké,
De egy baráti kéz és egy hang,
Végigkísér és örökké tart."

/Spencer Michael Free/

Ókori bölcsek - Seneca

Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró

Amicos secundae res parant, adversae probant A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat
Auribus frequentius, quam lingua utere Gyakrabban használd a fület, mint a nyelvet
Bonus iudex damnat improbanda, non odit A jó bíró elítéli, de nem gyűlöli azt, amit helytelenít
Cupiditati nihil est satis, naturae satis est etiam parum Semmi sem elég a vágynak, a természet kevéssel is beéri
Dediscit animus sero, quod didicit diu Későn felejti el az ember azt, amit sokáig tanult
Diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is
Homines amplius oculis, quam auribus credunt: longum iter est per praecepta, breve et efficax per exempla Az emberek inkább hisznek a szemüknek, mint a fülüknek: hosszú az út a szabályokon át, rövid és hatékony a példákon keresztül
Ignoranti, quem portum petat, nullus suus ventus est Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart
Imago animi sermo est A lélek tükre a beszéd
In eodem prato bos herbam quaerit, canis leporem, ciconia lacertam Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, a gólya gyíkot
Nullus agenti dies longus est A tevékeny ember számára egy nap se hosszú
Omnia homini dum vivit speranda sunt Amíg él az ember, mindent remélnie kell
Omnis ars naturae imitatio est Minden művészet a természet utánzása
Plurimum mali credulitas facit A legtöbb bajt a hiszékenység okozza
Quod tacitum esse velis, nemini dixeris Amit titokban akarsz tartani, ne mondd el senkinek
Senectus insanabilis morbus est Az öregség gyógyíthatatlan betegség
Silentium videtur confessio A hallgatás felér egy vallomással
Vita nihil aliud quam ad mortem iter est Az élet nem más, mint utazás a halál felé

És még sok-sok idézet maradt fenn tőle, néhányat kiválogattam:

Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani.

Élni annyi, mint küzdeni.

Élj lelked óhajtása szerint, hogy megtaláld, amit keresel!

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.

Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.

Miért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád. Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik. Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak. Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy e magas cím viselésére. Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet.

Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.

Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.

Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,

akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?

Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.

Bízó lélek

Szeretem a bízó lelket,
Kit a Sors, ha földre sujta,
Nem adja meg gyáván magát,
Talpra ugrik százszor újra,
Amíg fel nem kiálthatja:
Győztem, Uram!