Amíg nem éled át ...

"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."

/Müller Péter/

A kozmikus igazságtétel törvénye

"Minden akció – a legkisebb gondolatrezdülés is – következményekkel jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümöl­csét, legyen az akár édes, akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza hozzánk, mint az el­hajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. "

/Kun Ákos/

Karma

"Mivel életed maga a teremtés, minden pillanatoddal olyan hullámokat gerjesztesz, amelyek visszahatnak rád. Ez ellen semmit sem tehetsz, de magadat megváltoztathatod: ha feloldod a falaidat, ha leengeded a lelked körül feszülő páncélokat, cselekedeteid hatása nem csapódik bele az életedbe, hanem lágyan, mint a tavaszi szellő, átsiklik rajtad – a karma hatását feloldani nem tudod, de önmagad feloldhatod.

…

Úgyhogy a karmádat nem te kapod. Te teremted. A karma mint törvény tőled függetlenül létezik, de hogy miképpen alakul, az csak tőled függ.

…

Minél tudatosabb vagy, annál kevesebb pillanatnak állsz ellen, annál többet fogsz élni és teremteni, ám annál kevesebb öntudatlanul visszacsapó hatást – karmát – hozol létre. Mert bizony a tudatos lény nem semleges vagy mozdulatlan, nem csak megfigyelő. Épp ellenkezőleg! Lángolva él, izzik és teremt, csak mivel tudatosan csinálja, tudja, mit csinál."

/A.J. Christian/

Jószerencse vagy balszerencse (kínai tanmese)

,,Élt valaha egy szegény ember. Volt neki egy fia és egy lova. Egy napon eltűnt a szegény földműves lova. A szomszédai sopánkodva mondták neki: "Micsoda balszerencse, hogy megszökött a lovad!" Az öreg földműves így válaszolt: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse." A szomszédok azonnal rávágták: "Csakis balszerencse lehet!" Egy hét múlva visszatért a földműves lova és húsz vadló követte őt. Jöttek a szomszédai, hogy együtt örüljenek vele: "Micsoda szerencse, hogy visszajött a lovad, és még húsz másik lovat is hozott!"Az öreg erre azt válaszolta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!". Eltelt egy nap. A földműves fia az egyik vadlovon lovagolt, a ló felbukott, és a fiú eltörte a lábát. Jöttek a szomszédok és így sopánkodtak: "Micsoda balszerencse!" A földműves erre azt mondta: "Ki tudja, hogy ez jószerencse vagy balszerencse!" Néhány szomszéd mérgesen így szólt: "Hát persze, hogy balszerencse, te buta öreg bolond!" Eltelt egy hét, és egy hadsereg vonult át a városon. Az összes egészséges, fiatal férfit besorozták, hogy távoli országokban csatázzanak. A földműves fiát, mivel eltört a lába, hátrahagyták. A szomszédok ünnepelve mondták: "Mekkora szerencse, hogy a fiad hátramaradt!"A földműves így válaszolt:"Ki tudja..."