"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted - mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb. A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál, aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -, végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed. A szívedhez közelálló embereknél a legelején csöndesítsd el fellobbanó haragodat. A végén mindig kiderül, nem is nekik, inkább magadnak kellett megbocsátanod, mert mindaz, ami történt - bár észre sem vetted - tőled származik, miattad esett meg. Miért válaszolnál a szeretetre kíméletlenséggel közeli kapcsolataidban? Vizsgáld meg inkább, hogy a fekete keserűség képében hozzád érkező indulatok valóban a gyűlölet nyilait röpítik-e feléd, vagy egy ember kétségbeesését. Vizsgáld meg, vedd szemügyre alaposan: mennyire hasonlít a kétségbeesés a gyarlósághoz - mintha annak kísértete volna. A felületesen szemlélő tekintet csupa rosszat lát az emberi kétségbeesésben. Amikor szeretsz valakit, tedd ezt: még ki sem mondtad, máris megbocsátottál."
/Seneca/
/Seneca/
