A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóság. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 22., csütörtök

Az emberi szív

"Az emberi szív több, mint puszta szerv....Nincs még egy olyan szervünk, amit ennyire összekapcsolnánk emberi mivoltunkkal, moralitásunkkal, és amivel ennyire azonosítanánk magunkat. Sejthető tehát, hogy a szív egy titok, egy misztérium, ami a szeretetről szól, és ami saját legbensőbb önmagunkhoz, valódi Énünkhöz, halhatatlan szellemünkhöz visz közelebb. A szív gyermeki nyíltsággal fordul a világ felé jót és rosszat egyaránt magába fogadva, de mindent jóvá alakítva áraszt vissza a világba - még a szándékos rosszakaratra is viszonzásvárás nélküli szeretettel válaszol. Nem áll bosszút, nem üt vissza, nem kényszerít, nem menekül el, hanem minden helyzetben megtalálja a legmorálisabb megoldást. Így képes átalakítani a környezetében lévő rosszat, és minden ellentétet feloldani."
/Casparus Kiadó munkatársai/

2018. február 10., szombat

A szavak ereje

"Hatalmas erő van a kimondott szavaidban. Építhetsz, rombolhatsz. Megalázhatsz, felemelhetsz. Bátoríthatsz, depresszióba lökhetsz. Létrehozhatsz, megsemmisíthetsz. Életeket formálsz át vele, hatással vagy másokra, nyomot hagysz. Lehet, hogy valaki a szavaid hatására fog bele az álmai megvalósításába, lehet, hogy valaki a szavaid hatására mond le a céljairól. Lehet, hogy valaki a te bátorításodra kezd hinni magában, lehet, hogy valaki a te alázásod következtében kezdi el vagdosni magát. Felelősséggel tartozol a szavaidért. Felelősséggel tartozol a szavaid következményéért. Megmutathatod az életet, a halálba taszíthatsz. Mosolyt csalhatsz arcokra, könnyeket a szemekbe. Börtönbe zárhatsz vagy szabaddá tehetsz. Minden kimondott szóval történelmet írsz. Adsz. Elveszel. Felüdítesz. Elkeserítesz. Ölsz. A kimondott szó lehet fegyver, lehet gyógyír, lehet mentőöv, lehet csapda, lehet emésztő tűz, lehet frissítő víz. A kimondott szó elvégzi a dolgát, nem tudod visszavonni. Súlya, ereje, hatása van, életeket változtatsz meg.
Te döntesz: áldás vagy átok leszel?"
(Lydia Finlandia)

2010. május 18., kedd

Tanács


Túróczy Zoltán:

      Tanács

    Ma még Tied körülötted minden,
    Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,
    Mert jön egy nap, talán nemsokára
    S kihull kezedből minden földi kincs.
    És nem lesz tied többé semmi sem.
    Tollad, virágos párnád másra vár,
    Mit maga köré épített egy élet,
    Nem lesz több mint összeomló kártyavár.
    Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval
    Testvéredhez, ki szenved, szomorú,
    Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája
    S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.
    Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,
    Harmatként hulljon szerető szavad,
    Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad
    És soha többé szóra nem fakad.
    Ma kezed még erős, a lábad fürge,
    Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,
    Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:
    Óh, most segíts, ha teheted!
    Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
    Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,
    Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,
    Azt nem teszed meg többé soha már.
    De ma még Tied körülötted minden,
    És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!
    Hisz jön egy nap, talán nemsokára,
    S kihull kezedből minden földi kincs.
    Csak az lesz Tied, amit odaadtál,
    Csak az, mi minden kincsnél többet ér:
    A tett, a szó, mit szeretetből adtál,
    Veled marad, s örökre elkísér...

2010. január 30., szombat

A tiszta elme

"...ahogyan a nap sem válik tisztátalanná azáltal, hogy a trágyára és ganéra süt, hanem kiszárítja azt, elűzve annak rossz szagát; akképpen a tiszta elme sem romlik meg ennek a világnak az őt körülvevő utálatosságaitól, inkább tisztulást hoz rá, úgy, hogy maga is jó marad..."
/apokrif töredék/

2009. november 25., szerda

A legfőbb jóról

"Mi hát a jó? A tudás. És mi a rossz? A tudatlanság. Aki tud, az az alkalomnak megfelelően elfogad vagy visszautasít bármit. Nem retteg sem ettől, sem attól, ha a lelke elég nagy, akkor legyőzhetetlen... Tudni valamit: művészet — az emberi és az isteni világ megismerésének művészete. Ez a legfőbb jó. Ha birtoklod, az istenek társává emelkedsz... Az út egyenes, hiszen a természet vezet az istenség szintjére. A pénz nem tesz egyenlővé Istennel: Istennek nincs pénze. A bíbor szegélyű tóga sem tesz Istenné: Isten meztelen. Lihegés a hírnévért és a magad mutogatása is eltávolít tőle: az Istent senki sem ismeri. Ha hordszéken cipelteted lomha tested, méginkább istentelen leszel, mert Isten úgy hatalmas, hogy nem kell neki hordszék. De a szépség és az erő sem tehet boldoggá, hiszen egyik sem állja ki az idő próbáját. Tudod-e, mi az, mi mindenek felett a legnagyobb erő? A lélek: a hajlíthatatlan, az alázatos és a nagy lélek. Minek neveznéd, ha nem az emberben vendégeskedő istenségnek? Lelked éppúgy kerülhetett volna egy római lovag testébe, mint egy libertinuséba, vagy egy rabszolgáéba. Mert mit is jelent az, hogy lovag, libertinus és rabszolga? Becsvágyból, méltatlan hencegésből született elnevezések. A földről lehet leginkább az égre emelkedni. Tudd ezt mindig, és ,,formáld magad ekként Istenhez méltónak.” Márpedig Istenhez méltó sem arany, sem ezüst nem tehet: aranyból, ezüstből nem lehet Istent megalkotni."
/Seneca/

2009. október 30., péntek

Egymás kedvéért születtünk...

"Légy szerény és megfontolt, életed le-
gyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,
mi az élet célja, aszerint élj, hogy ben-
sődnek megfelelj; lényegtelen, mit
gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy
hátralévő napjaidat — bármennyi van
még hátra — éned belső parancsának
megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél,
hogy a boldogságot meg nem lelheted a
gazdagságban, a hírnévben, az élvezet-
ben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet
megkívánta tevékenységben, a rossz
dolgok megváltoztatásában, a szív meg-
elégedettségében, az értelmes és ér-
zelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd,
tudd, hogy mit vall az az ember a jóról és
rosszról. Amint nem veheted rossz né-
ven, hogy a fügefa fügét terem, így azon
sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett
lélek a jóra, a romlott pedig a gonosz-
ságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha
teheted, igazítsd helyre mások hibáját; ha
nem teheted, fogadd el őket olyannak,
amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel,
magad felelsz érte. Ha mástól függene,
kit vádolnál? Az atomokat vagy az is-
teneket?
Minden lény valamire született: az
ember, az ökör, a szőlő és a kő is tudja a
maga szerepét. Emberrel semmi nem
eshet meg, ami nem emberi; ökörrel,
ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz,
kőhöz, ami kőhöz nem illik...
Aki nem tudja, mi a világ, az nem
tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja,
mire született, az nem tudja, kicsoda ő
tulajdonképpen, és mi a világ.
Másokkal együtt lélegezzük be a
körülöttünk szétáradó levegőt. Az em-
berek egymásért születtek. Vagy formáld
őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a
boldog élet után sóvárogsz... "
/Marcus Aurelius/

2009. október 21., szerda

Az egyetlen érzékelhető pillanat...


"Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent. Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit."
/Tatiosz/

2009. október 7., szerda

A boldogság joga

"A boldogság joga - mint mondják - az élethez való jog.
De van-e jogom örülni az életnek? - kérdeztem, miközben az erdőn át lovagoltam.
Így feleltem magamban: igen, minden embernek joga van az örömhöz, amikor ebbe a világba belép. De csak az örülhet, aki nem követ el bűnt, amellyel szenvedést okoz másoknak.
Jónak kell lennem! - ebben rejlik mostani földi létem igazi boldogsága, ez a feladatom és ideérkezésem lényege."
/Tolsztoj:Életöröm/

2009. október 3., szombat

Csinálj minden napból ünnepet



"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel."
/Márai Sándor: Füves könyv/

2009. szeptember 15., kedd

A benned trónoló istenségről

"Ha embertársaid tettei helyesek, nem kell zúgolódnod. Ha helytelenek, világos, hogy öntudatlanul cselekszenek így. Mert minden lélek akarata ellenére mellőzi az igazat, nemkülönben az embertársai iránti méltányosságot. A jó ember sajátsága, hogy elfogadja mindazt, amit a sors neki szánt, nem mocskolja be a bensejében trónoló istenséget — az észt —, és nem dúlja fel nyugalmát csalóka képzetek özönével, hanem megőrzi szívét derűsnek, alázattal jár az Isten nyomdokain, nem vétve szóval az igazság, cselekedettel az igazságosság ellen. Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted azt, szüntelenül buzog! ... Amelyik pillanatban csak akarsz, visszavonulhatsz önmagadba! Az ember számára semmi sem jó, ami őt nem teszi igazságossá, meggondolttá, férfiassá, szabaddá, és semmi sem rossz, ami nem teszi a mondottak ellenkezőjévé... Egyáltalán ne elmélkedj többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyanná!"
/Marcus Aurelius/

2009. augusztus 24., hétfő

A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI (kínai tanmese)

A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknősnek:
- Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
- Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra!

2009. július 31., péntek

Seneca:A boldogságról



"A tetőpontra az jut, aki tudja, minek
örüljön, aki boldogságát nem tette má-
soktól függővé, aki nem nyugtalankodik,
aki bizik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd,
hogy a reményeket s a legédesebb mu-
latságokat hiábavalónak tartom, s ezzel
megfosztalak az élet kínálta gyönyö-
rűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,
hogy sose légy szűkében a vidámságnak,
hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik. Más vigassagok
nem töltik el a szívet valódi örömmel,
csak homlokod ráncát simítják ki futó pil-
lanatokra...
Hidd el, az igazi boldogság komoly
dolog. Vagy azt képzeled, hogy bárki
képes derüs arccal — ahogy mostani
aranyifjaink mondják — ,,feldobottan”
megvetni a halált, ajtót nyitni a szegény-
ségnek, elszenvedni a fájdalmakat és
elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen
gondolkozik, boldog, de nem igazán.
Neked másmilyen boldogságot kivánok:
olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer
megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszí-
nen csillog; ami érték, olykor fénytelen,
és a mélyre kell ásni érte. Amiben a so-
kaság élvezetét leli, sivár és illanó gyö-
nyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az
a felszínröl nem látható, és bensődben
derül.
Szórd szét, ami csillog, az igazi jóra
vesd tekinteted: örülj a magadénak.
Hogy mit jelent ez? Téged és éned leg-
szebb részét. Még ez alkalmi testet, a
köntöst — bár nélküle semmi nem tör-
ténhetne meg — csupán szükségesnek,
mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket
táplál, illanó örömöket, melyek könnyen
átcsaphatnak szomorúságba, emésztő
bánatba. A gyönyör a fájdalom szaka-
dékába zuhan, ha nem ismer határt. Ám
megfékezni nehéz azt, mit korábban
jónak hittél. Az igazi jóra kockázat nélkül
vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha
szándékaid becsületesek, cselekedeteid
helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,
és megtagadod a véletlen ajándékait —
akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,
azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út termé-
szete szerint. Inkább a saját természe-
tüknek hódolnak, s mint a folyó árjával
tovaúszó holmik sodródnak egyik partról
a másikra...
,,Rosszul él, aki mindig csak élni
kezd” — mondja Epikurosz.
,,Miért?” — kérded joggal.
Mert senki sem gondolkodik akkor,
amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt: gondolkozz és élj!"
/Seneca/

A jó embert könnyebb bántani (kínai tanmese)

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.

Az alvilági szellemek elképedtek.

- Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?

- Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.