A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. május 23., szombat

Ókori bölcsek - Suetonius



Suetonius, Caius Tranquillus (Hippo Regius, Kr. u. 69 és 75 között – Kr. u. 160 körül) Római életrajzíró


Művei közül legismertebb és legnépszerübb egy életrajzgyüjtemény (XII vitae imperatorum), mely a császárok életét tárgyalja Caesartól Domitianusig, nem annyira magvasan, mint inkább érdekesen és különös tekintettel az uralkodók magánéletének érdekes adataira.


Alea iacta est A kocka el van
(Julius Caesar mondta ezt akkor, amikor seregével átkelt a Rubicon folyón, hogy Róma felé indulva megütközzön ellenségeivel. A mondás utalást tartalmaz az ókorban is népszerű „kockavetés” nevű hazárdjátékra is (mellesleg a Suetoniusnál korábbi forrás, Plutarkhosz szerint a mondás így hangzott: Vessünk kockát (gör.: "Anerriphthó kübosz"))

Amici, diem perdidi Barátaim, elvesztegettem ezt a napot (Titus császár mondta)

Ave Caesar, morituri te salutant! Üdvöz légy, Caesar, a halálba indulók köszöntenek! (Állítólag a gladiátorok mondták a viadal kezdetén.
)

Et tu mi fili? Te is, fiam? (J. Caesar i. e. 44. március idusán az ellene merényletet elkövető Brutusnak ezt vetette a szemére: Te is fiam, Brutus. Brutus ugyanis a fogadott fia volt.
)

Festina lente! Lassan járj, tovább érsz!

Qualis artifex pereo! Mekkora művész pusztul el bennem!

Veni, vidi, vici Jöttem, láttam, győztem (J. Caesar diadalmas győzelmi jelentést küldött ezen három szó kíséretében az i. e. 47-es zelai győzelméről.
)

Vulpes pilum mutat, non mores A róka megváltoztatja a szőrét, de nem a természetét.

Pecunia non olet. A pénznek nincs szaga.
(az igen fukar Vespasianus császár mondta, amikor tanácsadói tiltakoztak, mert Rómában megadóztatta a nyilvános vécéket)

2009. május 1., péntek

Ókori bölcsek - Ovidius



PUBLIUS OVIDIUS NASO

(Kr. e. 43—Kr. u. 17)

Római költő

A cane non magno saepe tenetur aper Gyakran nem a nagy kutya fogja meg a vaddisznót  
Cito pede labitur aetes Gyors lábon rohan az idő
Cura fugit A gond menekül a bortól
 
Diligitur nemo nisi cui fortuna secunda est Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora
Exitus acta probat A siker a vállalkozás próbaköve
Fama post cineres maior venit A halál után nagyobb lesz a hírnév
Fas est ab hoste doceri Szabad az ellenségtől is tanulni
Fertilior seges est alienis semper in agris, vicinumque pecus grandius uber habet Más szántóján mindig dúsabb a vetés, s duzzadtabb a tőgye a szomszéd nyájának
Forma bonum fragile est A szépség mulandó adomány
Fugiunt freno non remorante dies Fut zabolátlanul egyik nap a másik után
Gutta cavat lapidem, consumitur anulus usu A vízcsepp kivájja a követ, a használattól elkopik a gyűrű
Hectora quis nosset, si felix Troia fuisset? Ki hallott volna Hektorról, ha szerencsés lett volna Trója?
Ignoti nulla cupido Nem vágyunk arra, amit nem ismerünk
Lentescunt tempore curae Idővel enyhülnek a gondok
Omnia mutantur, nihil interit Minden változik, nem pusztul el semmi
Pia fraus Kegyes csalás
Supremum vale Az utolsó üdvözlet
Exitus acta probat - A végkifejlet igazolja a cselekményt

2009. április 25., szombat

Ókori bölcsek-Horatius




Horatius Flaccus, Quintus (Kr.e. 65 - Kr. e. 8)
Római költő néhány aforizmája (a nekem leginkább tetszőket sárgával kiemeltem):


Ab ovo
Tojástól kezdve

Aurea mediocritas Arany középszer Arany középszer
Aut prodesse volunt aut delectare poetae A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak
Celsae graviore casu decidunt turres Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok
Decipimur specie recti Az igazság látszata megtéveszt bennünket
Dente lupus, cornu taurus petit A farkas foggal, a bika szarvval támad
Desinit in piscem mulier formosa superne A felül szép nő alul halban végződik
Dimidium facti qui bene coepit habet Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek
Exegi monumentum aere perennius Ércnél is maradandóbb művet emeltem én
Fecundi calices quem non fecere disertum? A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá?
Feriunt summos fulgure montes A hegyek legormát sújtja a villám
In medias res A dolog közepébe vágva
In silvan non ligna feras Ne hordj fát az erdőbe
Laudator temporis acti A letűnt idő dicsérője
Mutato nomine de te fabula narratur Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese
Nil admirari Semmin se csodálkozz
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik
Post equitem sedet atra cura A lovas mögött ül a sötét gond
Pulvis et umbra sumus Föld pora s árnya leszünk
Quandoque bonus dormitat Homerus Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is
Sapere aude Merj gondolkozni
Semper avarus eget A fösvény mindig nélkülöz


„Boldog lehet, ki közgondoktól távol él.
Akár a régi emberek"