Ókori bölcsek - Terentius

Publius Terentius Afer (Karthágó, Kr. e. 195 vagy 185 – Hellasz, Kr. e. 160) római vígjátékíró
Aliud ex alio malum gignitur Egyik baj szüli a másikat
Ex incommodis alterius sua comparat commoda Más kárából előnyt szerez magának
Facile omnes, cum valemus, recta consilia aegrotis damus Mikor egészségesek vagyunk, mindnyájan könnyen adunk helyes tanácsokat a betegeknek
Fortes fortuna adiuvat Bátraké a szerencse
Homo sum, humani nihil a me alienum puto Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi
Proximus sum egomet mihi Legközelebb én vagyok magamhoz
A szerelmesek civódásai csak erősítik a szerelmet.
Olyan ötlet egy sincs már, amely szinre nem került.
Míg élek, megkísérlek addig mindent.
A nők szeszélyét ismerem, nem kíván, ha kell, de öledbe hull, ha nem kell.
A barátaim közül egyedül én maradtam.
Quot capita, tot sensus Ahány fej, annyi gondolat
Megtörtént esetet meg nem történtté tenni nem lehet.
Ahány ember annyi vélemény.

Rossz érzések ellenszere

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

Ókori bölcsek-Horatius

Horatius Flaccus, Quintus (Kr.e. 65 - Kr. e. 8)

Római költő néhány aforizmája (a nekem leginkább tetszőket sárgával kiemeltem):

Ab ovo Tojástól kezdve

Aurea mediocritas Arany középszer Arany középszer
Aut prodesse volunt aut delectare poetae A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak
Celsae graviore casu decidunt turres Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok
Decipimur specie recti Az igazság látszata megtéveszt bennünket
Dente lupus, cornu taurus petit A farkas foggal, a bika szarvval támad
Desinit in piscem mulier formosa superne A felül szép nő alul halban végződik
Dimidium facti qui bene coepit habet Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek
Exegi monumentum aere perennius Ércnél is maradandóbb művet emeltem én
Fecundi calices quem non fecere disertum? A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá?
Feriunt summos fulgure montes A hegyek legormát sújtja a villám
In medias res A dolog közepébe vágva
In silvan non ligna feras Ne hordj fát az erdőbe
Laudator temporis acti A letűnt idő dicsérője
Mutato nomine de te fabula narratur Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese
Nil admirari Semmin se csodálkozz
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik
Post equitem sedet atra cura A lovas mögött ül a sötét gond
Pulvis et umbra sumus Föld pora s árnya leszünk
Quandoque bonus dormitat Homerus Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is
Sapere aude Merj gondolkozni
Semper avarus eget A fösvény mindig nélkülöz


„Boldog lehet, ki közgondoktól távol él.
Akár a régi emberek"