PUBLIUS OVIDIUS NASO
(Kr. e. 43—Kr. u. 17)
Római költő
A cane non magno saepe tenetur aper Gyakran nem a nagy kutya fogja meg a vaddisznót
Cito pede labitur aetes Gyors lábon rohan az idő
Cura fugit A gond menekül a bortól
Diligitur nemo nisi cui fortuna secunda est Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora
Exitus acta probat A siker a vállalkozás próbaköve
Fama post cineres maior venit A halál után nagyobb lesz a hírnév
Fas est ab hoste doceri Szabad az ellenségtől is tanulni
Fertilior seges est alienis semper in agris, vicinumque pecus grandius uber habet Más szántóján mindig dúsabb a vetés, s duzzadtabb a tőgye a szomszéd nyájának
Forma bonum fragile est A szépség mulandó adomány
Fugiunt freno non remorante dies Fut zabolátlanul egyik nap a másik után
Gutta cavat lapidem, consumitur anulus usu A vízcsepp kivájja a követ, a használattól elkopik a gyűrű
Hectora quis nosset, si felix Troia fuisset? Ki hallott volna Hektorról, ha szerencsés lett volna Trója?
Ignoti nulla cupido Nem vágyunk arra, amit nem ismerünk
Lentescunt tempore curae Idővel enyhülnek a gondok
Omnia mutantur, nihil interit Minden változik, nem pusztul el semmi
Pia fraus Kegyes csalás
Supremum vale Az utolsó üdvözlet
Exitus acta probat - A végkifejlet igazolja a cselekményt
