Az Erdő

"...nem voltak gondjaim, se bűneim, vágyaim. Ráncos arcú lelkem kisimult és agyamra ráborult az erdei vasárnap drága kábulata. A gondolatnélküli jó érzés primitív üdesége és jótéteménye szállott reám és éreztem, hogy a zöld mohára most lépett rá az Isten -, ha annak nevezik... Jaj, hogy tudtam én akkor mindent és mindenkit szeretni az erdők kinyilatkoztatásában."

/Nyírő József: Uz Bence/