A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Isten. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Isten. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 12., szombat

Szeret és gyűlölet

"Gyűlölni azt, aki szeret minket, ördögi dolog.
Szeretni azt, aki szeret minket, emberi dolog,
Szeretni azt, aki gyűlöl minket, isteni dolog."
/Goethe/

2018. július 7., szombat

Ha tökéletes harmóniában élünk a természettel


"Tagadhatatlan igazság: amíg tökéletes harmóniában élünk a természettel, amíg lelkünk és a világegyetem megbonthatatlan egész, amíg érezzük és tudjuk, egyek vagyunk mindennel, tapasztalni fogjuk, hogy környezetünk dolgai – mint például a szél, a hullámok – és a körülmények azon lesznek, hogy a kedvünkben járjanak. (...) Ne feledjük, belső lényegünk semmiben sem különbözik a természet, a világ és a világegyetem közös alapjától, a felsőbb éntől. Ha énünk összhangban rezeg vele és testünk az egész világ, mindenütt, életünk minden pillanatában láthatatlan segítő kezek egyengetik utunkat."
/Swami Rama Tirtha/

2018. június 17., vasárnap

Isten mindenben ott van

"Aki lát engem mindenben és aki sejti bennem a világmindenséget, az sohasem hagy magamra és én mindig az övé vagyok. Mint ilyen, bárhol legyen, örökké bennem marad, mert engem lát és tisztel minden élő teremtményben."
/Bhagavad Gita/

2018. május 21., hétfő

Ima

"Segíts felismernem, hogy a nap eseményein keresztül fogsz beszélni hozzám. Dolgokon keresztül, embereken keresztül, az egész teremtésen keresztül. Áldj meg füllel, szemmel és szívvel, hogy érzékelhesselek, bármilyen vastag fátyol borítja is jelenlétedet. Áldj meg belső látással, hogy átlássak a külsőn, s meglássam a belső igazságot. Áldj meg a megkülönböztetés szellemével."
/Sir Jacob Astley/

2011. december 21., szerda

Az Erdő

"...nem voltak gondjaim, se bűneim, vágyaim. Ráncos arcú lelkem kisimult és agyamra ráborult az erdei vasárnap drága kábulata. A gondolatnélküli jó érzés primitív üdesége és jótéteménye szállott reám és éreztem, hogy a zöld mohára most lépett rá az Isten -, ha annak nevezik... Jaj, hogy tudtam én akkor mindent és mindenkit szeretni az erdők kinyilatkoztatásában."
/Nyírő József: Uz Bence/

2011. február 5., szombat

Isten az Élet, az Élet Isten!

"Isten mindenütt ott van. Isten az Élet, az Élet Isten! Ott van az ételben, a fában, a kövekben, ott van minden emberben, minden cselekedetben, érzelemben és gondolatban. Ahhoz, hogy megtaláld, egyszerűen csak élned kell! Ha teljes szíveddel táncolsz, ha teljes szíveddel szeretkezel, ha teljes szívvel ülsz, állsz vagy eszel, akkor Istenben élsz! Ha átéled az életed minden egyes pillanatát, ha maximálisan élvezed az Élet adta örömöket, akkor esélyt kapsz arra, hogy felfogd a Valóságot, hogy te magad legyél az Élet..."
/A.J. Christian/

2010. április 23., péntek

Test, lélek, elme


"Mikor érezted utoljára lelked megnyilvánulását? Mikor sírtál utoljára örömödben? Mikor írtál verset? Mikor szereztél zenét? Mikor táncoltál az esőben, sütöttél lepényt, festettél tájképet? Mikor raktál össze valamit, ami összetört? Mikor csókoltál meg egy gyermeket, szorítottál az arcodhoz egy kismacskát? Mikor másztál meg egy hegyet, úsztál meztelenül, sétáltál naplementében? Mikor játszottál harmonikán, beszélgettél hajnalig, szeretkeztél órákon keresztül a tengerparton vagy az erdőben? Mikor egyesültél a természettel, és mikor kutattad Istent?
Mikor történt meg utoljára, hogy egyedül ültél a csendben, és léted legmélyebb zugát kutattad? Mikor köszöntél oda utoljára a lelkednek?
Ha egyoldalú lényként élsz, mélyen belefeledkezel tested gondjaiba. Pénz, szex, hatalom, birtoklás. Fizikai ingerek és kielégítésük. Biztonság, hírnév, anyagi nyereség.
Ha kétoldalú lényként élsz, kiterjeszted érdeklődésedet az elme dolgaira is. Társaság, alkotás, új ötletek izgalma, friss elképzelések, új célok kitűzése, kihívások, személyes fejlődés.
Amikor háromlényegű lényként élsz, végre egyensúlyba kerülsz önmagaddal. A lélek dolgaival is foglalkozol: spirituális azonosság, életcél, Istenhez való viszony, lelki fejlődés, végső cél."
/Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II./

2010. február 8., hétfő

Az élet legnagyobb titka


"Add meg másoknak amit magadnak kívánsz! Ha boldog akarsz lenni, tégy másokat boldoggá! Ha szeretnél jómódú lenni, segíts hozzá másokat, hogy azok legyenek. Ha több szeretetet kívánsz, segíts másoknak abban, hogy több szeretetben részesüljenek. És mindezt tedd nagyon őszintén- ne önös érdekből, hanem azért, mert igazán akarod - és amit így adsz másnak, azt magadhoz vonzod! Mert ha valamit meg tudsz adni másnak, ráébredsz, hogy magad is rendelkezel vele, hiszen ami neked nincs, azt másoknak sem adhatod. - A lelked ugyanerre a következtetésre jut és megszületik a rólad szóló új gondolat, melynek jegyében ténylegesen a rendelkezésedre áll mindaz, amit másoknak adsz. Aztán megtapasztalod ezt az Új Gondolatot a valóságban: annak megfelelően létezel. És ezzel máris munkára fogtad az univerzum leghatalmasabb teremtő szerkezetét: az Isteni Énedet. Azt teremted, ami „vagy". A kör bezárult, és egyre többet és többet fogsz teremteni az életed során. Megtestesül a fizikai valóságban. Ez az élet legnagyobb titka.."

/Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/

2010. január 26., kedd

Csendes csodák

Reményik Sándor
Csendes csodák


Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

2009. november 25., szerda

A legfőbb jóról

"Mi hát a jó? A tudás. És mi a rossz? A tudatlanság. Aki tud, az az alkalomnak megfelelően elfogad vagy visszautasít bármit. Nem retteg sem ettől, sem attól, ha a lelke elég nagy, akkor legyőzhetetlen... Tudni valamit: művészet — az emberi és az isteni világ megismerésének művészete. Ez a legfőbb jó. Ha birtoklod, az istenek társává emelkedsz... Az út egyenes, hiszen a természet vezet az istenség szintjére. A pénz nem tesz egyenlővé Istennel: Istennek nincs pénze. A bíbor szegélyű tóga sem tesz Istenné: Isten meztelen. Lihegés a hírnévért és a magad mutogatása is eltávolít tőle: az Istent senki sem ismeri. Ha hordszéken cipelteted lomha tested, méginkább istentelen leszel, mert Isten úgy hatalmas, hogy nem kell neki hordszék. De a szépség és az erő sem tehet boldoggá, hiszen egyik sem állja ki az idő próbáját. Tudod-e, mi az, mi mindenek felett a legnagyobb erő? A lélek: a hajlíthatatlan, az alázatos és a nagy lélek. Minek neveznéd, ha nem az emberben vendégeskedő istenségnek? Lelked éppúgy kerülhetett volna egy római lovag testébe, mint egy libertinuséba, vagy egy rabszolgáéba. Mert mit is jelent az, hogy lovag, libertinus és rabszolga? Becsvágyból, méltatlan hencegésből született elnevezések. A földről lehet leginkább az égre emelkedni. Tudd ezt mindig, és ,,formáld magad ekként Istenhez méltónak.” Márpedig Istenhez méltó sem arany, sem ezüst nem tehet: aranyból, ezüstből nem lehet Istent megalkotni."
/Seneca/

2009. augusztus 18., kedd

A benned lakozó Isten



„Az emberi testet abból a magasztos célból kaptad, hogy felismerd a benned lakozó Istent…Indulj el, haladj célod felé. Tanuld meg, hogyan használd tested adottságait, az érzékeket, intellektusodat, értelmedet, hogy elérhesd célod és továbbjuss…A múlt visszahozhatatlan, napjai elenyésztek. A jövőben nem lehetsz biztos. Az Adott Pillanat Most van! Ne késlekedj a Helyes Cselekedetek útján.”
/Sai Baba/

2009. július 31., péntek

A jó embert könnyebb bántani (kínai tanmese)

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.

Az alvilági szellemek elképedtek.

- Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?

- Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.

2009. június 26., péntek

Látogatóban Istennél

"Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, hogy az emberek mely tanulságokat jegyezzék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magunkat, saját magunkhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így szólt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük."