„Mindig észben kell tartanod: egy ösvény az csupán egy ösvény; ha úgy érzed, nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem kell ottmaradnod. Hogy ezt ilyen világosan lásd, fegyelmezetten kell élned. Csak akkor jössz rá, hogy minden út csupán egy út, és semmi kár nem származik sem rád nézve, sem másokra, ha a szíved parancsára otthagyod ezt az ösvényt. A szándékodnak azonban - hogy a választott utat járod vagy letérsz róla - félelemtől és ambíciótól mentesnek kell lennie. Figyelmeztetlek: minden utat alaposan és tudatosan vizsgálj meg. Próbáld ki annyiszor, ahányszor fontosnak tartod. És ekkor tegyél fel magadnak, de kizárólag csak önnön magadnak egy kérdést. Ilyen kérdést csak egy nagyon öreg ember tud feltenni. Jótevőm beszélt egyszer erről, amikor még fiatal voltam, és túlságosan forrt a vérem, hogy ezt felfogjam. Most már tisztában vagyok vele. Megmondom, mi ez a kérdés: Van ennek az útnak szíve? Minden út egyforma: sehova sem vezet. Az ösvények a bozótba vezetnek, vagy azon keresztül haladnak. Saját életemben hosszú-hosszú utakat tettem meg, mégsem vagyok sehol. De jótevőm kérdése megvilágosodott. Van ennek az útnak szíve? Ha igen, akkor az út jó, ha nem, akkor haszontalan. Egyik sem vezet sehová, de míg az egyik szívvel rendelkezik, a másik nem. Az egyiken az ember örömmel utazik, és amíg az utat követi, eggyéolvad vele. Ha a másikat választja, elátkozza az életét. Az egyik út erőssé tesz, a másik legyöngít.”
/Carlos Castaneda: Don Juan tanításai/
