Mi a magány?

“Mit is jelent vajon az a fogalom, hogy magány? Nyilván ezerféleképpen nekifuthatunk a meghatározásnak, és sok megfogalmazás lehet hiteles. Én a magányt úgy definiálnám, mint egy olyan átható élményt, amikor azt hiszem, nincs, aki átérezze az érzéseimet; nincs, aki igazán lássa és tükrözze a személyemet; nincs, aki kielégítse az igényeimet; nincs, aki készen álljon a saját világképét akár félretenni, hogy kibontakozhasson az enyém; és nincs, aki mindeközben meleg érzelmekkel elfogadja a puszta lényemet. Nincs olyan, akinek fontos vagyok. Pontosabban: én nem hiszek benne, hogy van. Ha az orrom előtt áll, ha kitart mellettem, ha mindent megtesz, én akkor sem tudok bízni benne, és figyelem, mikor árulja el az igazi szándékait. Azt hiszem, ez a magány.”

/ Dr. Bánki György/

Hagyd, hogy odaadja kincsét a világ...

Hagyd

Csak hagyd, hogy szép legyen,
hogy odaadja kincsét a világ...
hogy el tudjon futni, ami futni akar,
és rád találjon, ami téged takar.
Ami alatt megbújhatsz,
ha oltalmat szeretnél,
és amitől erőssé válsz,
mert élni születtél.
Élni, és nemcsak lenni...
szegényen is gazdagként menni.
Nem várni a pillanatot,
de reményt kelteni...
hogy aminek el kell jönni,
az nem fog összetörni.
Tudni, hogy fogod valakinek a kezét,
és nem feltétel soha a közellét.
A távol ugyanúgy lehet közel,
ha a lelked egy másik lelket átölel.
A világ nem arról szól,
hogy mi a tulajdonod,
hanem arról, hogy ott vagy otthon benne,
ahol tán nincs is vagyonod.
Ahol egyetlen kincsed a lelked,
mert lehet bármid...
de mindig az igazi érzés a legszebb.

/ Léria Dipán alias Lénárth Mária /

A boldogság egy csoda

"…Boldogság…ez relatív és képlékeny csoda. Nem számít, ki adja kinek, csak az számít, hogy érezzük. …Boldogság…nagy öröm rátalálni, de ha rá is találunk a saját boldogságunkra, maradt még egy nagy feladatunk: - másokat is azzá kell tennünk…"

/Árvai Attila/

A jó közérzet művészete

Dr. Dráuzio Varella:

A jó közérzet művészete

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Juttasd kifejezésre érzéseidet!

A rejtett, visszafojtott, enyomott emóciók és érzések megbetegítenek – gyomorhurutot, fekélyt, geincfájdalmat okoznak.
Az érzelmek visszafojtása idővel rákos megbetegedéshez vezet. Nem gondolunk erre, féltve őrizgetjük intimitásunkat, „titkainkat”, tévedéseinket!
Pedig a párbeszéd, a beszéd, a szó – nagyerejű gyógyító, kitűnő terápia!

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Hozz döntéseket!

A határozatlan ember kétségek között vergődik – aggódó, kétségbeesett. Döntési készség hiányában torlódnak teendői, problémái. Dühös lesz és agresszív.
Az emberiség történelmét döntések szövik át. Aki tud dönteni, az képes lemondani előnyökről, értékekről, hogy cserében más hasonlókat elnyerjen.
A határozatlan ember viszont gyomorbetegségek, idegfájdalmak és bőrbetegségek áldozatává válik.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Keresd a megoldást!

A negatív emberek nem találnak megoldásra, s ezzel megsokszorozzák problémáikat. Pesszimisták. Panaszkodnak, siránkoznak, pletykálnak.
Pedig jobb dolog gyertyát gyújtani, mint félni a sötétben.
A méhecske apró, mégis a létező legédesebbet teremti meg.
AZ VAGY, AMIT GONDOLSZ!
A negatív gondolatok negatív energiát termelnek, amely betegségbe torkollik.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Ne a külsőségekért élj!

Aki rejtegeti az igazságot, az színlel, pózol, és mindig azt a látszatot akarja kelteni, hogy remekül érzi magát. Tökéletesnek, könnyednek akar látszani, miközben tonnás terhet cipel. Bronzszobor – agyaglábakon.
Nincs károsabb dolog az egészségre, mint külsőségekért, álarc mögött élni.
Az ilyen ember gyökértelen, és lényét máz vonja be. Sorsa a gyógyszertár, a kórház és a fájdalom.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Tanulj meg elfogadni!

Az elfogadástól való idegenkedés, és az önbecsülés hiánya önmagunktól is elidegenít bennünket.
Az egészséges élet titka az, hogy összhangban legyünk önmagunkkal.
Aki ezt nem képes elfogadni, az irígy lesz, féltékeny, megjátssza magát, eszeveszetten vetélkedik, és rombol.
Légy elfogadott mások által, értékeld, hogy elfogadnak, és fogadd el a kritikát is!
Ez bölcsesség, jószándék, és egyben terápia.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Élj bizalommal !

Aki nem bízik meg másokban, nem kommunikál, nem nyitott, nem kapcsolódik, nem hoz létre mély és stabil emberi kapcsolatokat, az igaz barátságra sem képes.
Bizalom nélkül nincs kapcsolat.
A bizalmatlanság nem más, mint hitetlenség, és az önmagunkba vetett hit teljes hiánya, amely megbetegít.

Ha nem szeretnél megbetegedni... ...Gazdagítsd életedet!

Jó humor. Nevetés. Kikapcsolódás. Boldogság. Mindezek egészséggel töltenek el, és hosszú élettel ajándékoznak meg.
A boldog ember képes boldoggá tenni környezetét, akárhol él.
„A jó humor megment az orvostól. A boldogság nem más, mint jó egészség, és a leghatásosabb terápia.”

Lélekközeli pillanatok

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”
/Müller Péter/

Rossz érzések ellenszere

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”