Az igazi öröm

"Az igazi öröm a szív mélyéből
fakad:
abból a feltétel nélküli szeretetből,
amely bizalommal fogadja
a jót is, a rosszat is,
mert tudja, hogy minden a javára
válik."
/Simon András/

Az élet igazi csodái

"A hegyek, a folyók, az erdők, a virágok, a szeretett személy - ezek az élet igazi csodái. De ha megengedjük magunknak, hogy elvesszünk a múlt szenvedéseiben vagy a jövő miatt érzett félelmekben és aggodalmakban, nem leszünk képesek itt és most észrevenni ezeket a csodákat."

 /Thich Nhat Hanh/

Vedd észre a mindennapi örömöket!

"Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak nagyon kevesen veszik észre... Láttad már, ahogy az este közeledik? Találkoztál már az éjszakával és hallottad már a dalát? Láttál már gyönyörű napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Az már jó ismerősöd, így még ha valaki ki is akar rángatni onnan, te ellenállsz. Nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból, a szenvedésedből. Pedig annyi öröm vesz körül mindenfelől... mindössze annyit kellene tenned, hogy észreveszed és részt veszel benne, nem csak kívülről figyeled! A filozófia csak spekuláció, a zen viszont részvétel - vegyél részt az éj elmúlásában, vegyél részt az este eljövetelében, ragyogj együtt a csillagokkal, lebegj együtt a felhőkkel. Tedd a részvételt életstílusoddá, és az egész létezés egyszerre akkora öröm, olyan eksztázis lesz... Álmodni se tudnál ennél csodálatosabb világegyetemet."

/Osho/

A lényeges dolgok...

"Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság. Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés. A tavasz fénye. Egy gyerek nevetése. Egy madár éneke. A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai. A nap és az éj. A nyugalom és a csend. A hetedik nap. Az élet és a halál. Embernek lenni a földön."
(Phil Bosmans)

Vers az élet legapróbb szépségeiről

Babits Mihály: Csak egy kis méhe...

De jó ébredni fehér falak közt

madárszóra,

ahogyan engem mára költött

a hajnalóra.

Nap néni oly szelíden mosolygott

az ablakra

éji viharnak könnyes emlékét

szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya

vastag hangja,

mordult be kintről az öregtemplom

morc harangja.

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy

a szobába

s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó

zeneláda.

Szeretnék sírni: olyan szép minden!

Korholj, bátya:

mért veszett bangó figyelmem annyi

csúnyaságra?

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe

szállt lelkembe

s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök

hangszer lenne.