Test, lélek, elme

"Mikor érezted utoljára lelked megnyilvánulását? Mikor sírtál utoljára örömödben? Mikor írtál verset? Mikor szereztél zenét? Mikor táncoltál az esőben, sütöttél lepényt, festettél tájképet? Mikor raktál össze valamit, ami összetört? Mikor csókoltál meg egy gyermeket, szorítottál az arcodhoz egy kismacskát? Mikor másztál meg egy hegyet, úsztál meztelenül, sétáltál naplementében? Mikor játszottál harmonikán, beszélgettél hajnalig, szeretkeztél órákon keresztül a tengerparton vagy az erdőben? Mikor egyesültél a természettel, és mikor kutattad Istent?

Mikor történt meg utoljára, hogy egyedül ültél a csendben, és léted legmélyebb zugát kutattad? Mikor köszöntél oda utoljára a lelkednek?

Ha egyoldalú lényként élsz, mélyen belefeledkezel tested gondjaiba. Pénz, szex, hatalom, birtoklás. Fizikai ingerek és kielégítésük. Biztonság, hírnév, anyagi nyereség.

Ha kétoldalú lényként élsz, kiterjeszted érdeklődésedet az elme dolgaira is. Társaság, alkotás, új ötletek izgalma, friss elképzelések, új célok kitűzése, kihívások, személyes fejlődés.

Amikor háromlényegű lényként élsz, végre egyensúlyba kerülsz önmagaddal. A lélek dolgaival is foglalkozol: spirituális azonosság, életcél, Istenhez való viszony, lelki fejlődés, végső cél."

/Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II./

A szenvedély

"Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt."

/Született feleségek/

Karma

"Mivel életed maga a teremtés, minden pillanatoddal olyan hullámokat gerjesztesz, amelyek visszahatnak rád. Ez ellen semmit sem tehetsz, de magadat megváltoztathatod: ha feloldod a falaidat, ha leengeded a lelked körül feszülő páncélokat, cselekedeteid hatása nem csapódik bele az életedbe, hanem lágyan, mint a tavaszi szellő, átsiklik rajtad – a karma hatását feloldani nem tudod, de önmagad feloldhatod.

…

Úgyhogy a karmádat nem te kapod. Te teremted. A karma mint törvény tőled függetlenül létezik, de hogy miképpen alakul, az csak tőled függ.

…

Minél tudatosabb vagy, annál kevesebb pillanatnak állsz ellen, annál többet fogsz élni és teremteni, ám annál kevesebb öntudatlanul visszacsapó hatást – karmát – hozol létre. Mert bizony a tudatos lény nem semleges vagy mozdulatlan, nem csak megfigyelő. Épp ellenkezőleg! Lángolva él, izzik és teremt, csak mivel tudatosan csinálja, tudja, mit csinál."

/A.J. Christian/

Tavasz

Szabó Lőrinc: Tavasz

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"