2009. november 30., hétfő

Sétálás öröme

"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek."
/Márai Sándor/

2009. november 29., vasárnap

Vers az élet legapróbb szépségeiről


Babits Mihály: Csak egy kis méhe...
De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem mára költött
a hajnalóra.
Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja.
Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
zeneláda.
Szeretnék sírni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csúnyaságra?
Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.

2009. november 28., szombat

Befogadás

"Befogadás. Ez az az állapot, amikor már nem cselekszel, nem reagálsz öntudatlanul, mert befogadod azt, mit eléd hoz az élet … A befogadás azért ad örömöt,mert nem arról mondasz le, amit szeretnél, hanem azt élvezed, amit a helyzeted ad. Mert az élet mindig ad valamit. Ha van egy vágyad, sose mondj le róla. Soha. Egyszerűen csak ne a be nem teljesülés miatt szenvedj, hanem éld meg azt, amit most ad az élet."
/A. J. Christian/

2009. november 27., péntek

Elengedés

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
/Müller Péter/

2009. november 25., szerda

A legfőbb jóról

"Mi hát a jó? A tudás. És mi a rossz? A tudatlanság. Aki tud, az az alkalomnak megfelelően elfogad vagy visszautasít bármit. Nem retteg sem ettől, sem attól, ha a lelke elég nagy, akkor legyőzhetetlen... Tudni valamit: művészet — az emberi és az isteni világ megismerésének művészete. Ez a legfőbb jó. Ha birtoklod, az istenek társává emelkedsz... Az út egyenes, hiszen a természet vezet az istenség szintjére. A pénz nem tesz egyenlővé Istennel: Istennek nincs pénze. A bíbor szegélyű tóga sem tesz Istenné: Isten meztelen. Lihegés a hírnévért és a magad mutogatása is eltávolít tőle: az Istent senki sem ismeri. Ha hordszéken cipelteted lomha tested, méginkább istentelen leszel, mert Isten úgy hatalmas, hogy nem kell neki hordszék. De a szépség és az erő sem tehet boldoggá, hiszen egyik sem állja ki az idő próbáját. Tudod-e, mi az, mi mindenek felett a legnagyobb erő? A lélek: a hajlíthatatlan, az alázatos és a nagy lélek. Minek neveznéd, ha nem az emberben vendégeskedő istenségnek? Lelked éppúgy kerülhetett volna egy római lovag testébe, mint egy libertinuséba, vagy egy rabszolgáéba. Mert mit is jelent az, hogy lovag, libertinus és rabszolga? Becsvágyból, méltatlan hencegésből született elnevezések. A földről lehet leginkább az égre emelkedni. Tudd ezt mindig, és ,,formáld magad ekként Istenhez méltónak.” Márpedig Istenhez méltó sem arany, sem ezüst nem tehet: aranyból, ezüstből nem lehet Istent megalkotni."
/Seneca/

2009. november 18., szerda

A gyűlölet

„Hát nem lenyűgöző, hogy némelykor a gyűlölet olyan személyes természetű, hogy szinte már szerelem? Amikor egymás után sóvárog a kés meg a seb…”
/Saul Bellow/

2009. november 16., hétfő

A kritikáról

"…a valóban tartalmas ember azért nem kritizál, mert tudatába kerül önmagának. Ennek köszönhetően azt is meglátja, hogy minden, mi létezik e világban, a helyén van. Tökéletes része az egésznek. Az életet pedig nem tudod kritizálni … A kaktuszt lehet kritizálni a tüskéi miatt? A valódi ember látja, hogy a másik ember – noha épp tüskés – nem rossz, egyszerűen csak ilyen ... a kritikád sosem a másikról szól. Hanem rólad … csak kiéled a saját tehetetlenségedet és boldogtalanságodat."
/A.J. Christian/

2009. november 14., szombat

Ókori bölcsek - Vergilius



Publius Vergilius Maro (Andes, Mantua közelében, i. e. 70. október 15. – Brundisium, ma Brindisi, i. e. 19. szeptember 21.) A Vergiliusként ismert római költő, Ovidius és Horatius mellett az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Neve korábban Virgilius alakban volt ismert.

Animus meminisse horret Lelkem visszariad az emlékezéstől
Carpent tua poma nepotes Gyümölcsfádat unokáid fogják élvezni
Fama volat Szárnnyal jár a Hír
Fugit irreparabile tempus Visszahozhatatlanul rohan az idő
Furor arma ministrat A fegyvereket a téboly irányítja
Omnia vincit amor et nos cedamus amori Mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki
Sic itur ad astra Így jutunk a csillagokhoz
Sub noctem cura recursat Éjjel a gond visszatér

Mélyebb az együttérzés, ha ismerős a fájdalom.
Azok hódítanak, akik elhiszik, hogy képesek rá.
Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!
Szerelem! Gátat ki emelhet elébed?
Merni tudó szíveké a világ.
"Gyöngeségünk a test gonoszságában lakik, és azokban a földi részekben, amelyeket elemészt a halál. Maga a test nem gonosz, de benne van a gonoszság. Ez okozza a félelmet és a vágyat, a bánatot és az örömet."

2009. november 12., csütörtök

Menny és pokol

"A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. De neked mindkettőből kijutott, hisz a földön élsz, mennyek és pokol között. A sors kettős játékot űz veled: ne várj tőle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét tartogat. A földi lét egyszerre menny és pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad múlik, melyiket választod. Nyisd ki szemed, tárd ki szíved: ami látható és érezhető, a tied, ha észreveszed...Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom. Élj úgy, hogy jutalmad méltó legyen az emberhez."
/Tatiosz/

2009. november 9., hétfő

Az Élet egy új döntő lépése...

„…az Élet egy új döntő lépése most és mibennünk zajlik le.”
/Pierre Teilhard de Chardin/

2009. november 6., péntek

A barátság az egyetlen olyan kapcsolat...



"A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek. "
/Müller Péter/

2009. november 2., hétfő

A mozgás energiát ad




„…a mozgás adja azt a természetes energiát, amely egyaránt gyógyítja a testet és a lelket – az izmok játékánál semmi sem segíti jobban a szellemi ’fejlődést’. Amikor sportolsz, a tested újjászületik, mert szíved minden dobbanásakor friss életerő áraszt el. A ritmikus izommunka elűzi a stresszt, és nem engedi, hogy a feszültség rárakódjon a lelkedre; a futás, az úszás, a tánc és az összes örömmel végzett mozgás nem más, mint a viharfelhőket eloszlató napfény. Tested ritmusa előrébb viszi szellemedet, mert figyelése tudatossá tehet. A Tudatosságban pedig megélheted azt a Jelent, amelyet a legtöbb ember Isten érintésének, megvilágosodásnak vagy Taónak nevez.”
/A. J. Christian/