Miről ismerszik fel az igaz barát?

Mi a barátság? Egyik kedvenc íróm, Ray Bradbury a következőket írta a Fahrenheit 451 c. művében:
“Nem lehet pontosan meghatározni; mikor kezdődik a barátság. Ha egy edényt csöppenként megtöltünk, végül az utolsó csöpptől csordul ki. Ugyanúgy sok-sok baráti szó után elhangzik egy, amely csordultig megtölti a szívet.”

Boldog az, kinek igaz barátai vannak! Létezik, hogy valaki igaz barátra lel? Hát, akinek szerencséje van, azzal megeshet.

"Az igazi barát..

Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát..
Kinek szemébe nézve: meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel, ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!"
/számomra ismeretlen szerző/

Ókori bölcsek-Horatius

Horatius Flaccus, Quintus (Kr.e. 65 - Kr. e. 8)

Római költő néhány aforizmája (a nekem leginkább tetszőket sárgával kiemeltem):

Ab ovo Tojástól kezdve

Aurea mediocritas Arany középszer Arany középszer
Aut prodesse volunt aut delectare poetae A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak
Celsae graviore casu decidunt turres Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok
Decipimur specie recti Az igazság látszata megtéveszt bennünket
Dente lupus, cornu taurus petit A farkas foggal, a bika szarvval támad
Desinit in piscem mulier formosa superne A felül szép nő alul halban végződik
Dimidium facti qui bene coepit habet Aki megkezdte, felét elvégezte a munkának
Dum vitant stulti vitia, in contraria currunt Míg az ostobák kerülik az egyik bűnt, a másikba esnek
Exegi monumentum aere perennius Ércnél is maradandóbb művet emeltem én
Fecundi calices quem non fecere disertum? A tele pohár kit nem tesz ékesszólóvá?
Feriunt summos fulgure montes A hegyek legormát sújtja a villám
In medias res A dolog közepébe vágva
In silvan non ligna feras Ne hordj fát az erdőbe
Laudator temporis acti A letűnt idő dicsérője
Mutato nomine de te fabula narratur Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese
Nil admirari Semmin se csodálkozz
Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik
Post equitem sedet atra cura A lovas mögött ül a sötét gond
Pulvis et umbra sumus Föld pora s árnya leszünk
Quandoque bonus dormitat Homerus Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is
Sapere aude Merj gondolkozni
Semper avarus eget A fösvény mindig nélkülöz


„Boldog lehet, ki közgondoktól távol él.
Akár a régi emberek"